A fenntarthatóság a legfontosabb: csökkenteni kell az építőipar óriási ökológiai lábnyomát

Magyarország évi 100 millió tonna termelési hulladékának 30 százalékát az építőipar adja. Azzal, hogy a volt szegedi téglagyár irodaépületét nem bontják el, az építkezés ökológiai lábnyoma is csökken. Utóbbi hatás hosszú távon is mérsékelhető modern fűtésrendszerekkel és jó szigeteléssel. Múlt a jövőben: szupervályog Reneszánszukat élik a feledésbe merült építési technológiák, köztük a kiváló szigetelésű „szupervályog". Ezt magas zsákokba töltik, egymás tetejére pakolják, majd cipzárként működő szögesdrótokkal stabilizálják, végül levakolják és lefestik. Olcsó, másrészt a vályog szinte mindenütt van, ráadásul természetes úton lebomlik. Hátránya a nagy élőmunka-igénye – ami az ágazat legjelentősebb költségtétele –, ezért inkább a kalákás építkezéshez ajánlott. Az építőiparnak óriási a felelőssége a környezeti fenntarthatóságban: ez az egyik legnagyobb ökológiai lábnyomot hagyó iparág.  (Az ökológiai lábnyom olyan „mértékegység", amely kifejezi egy adott népességcsoport természetre gyakorolt hatását: az a földterület, amelyen a természet károsodása nélkül meg tudjuk termelni az életvitelünkhöz szükséges javakat.) A szektor felelőssége nem ér véget a kivitelezéssel, hiszen a világ szén-dioxid-kibocsátásának 40 százalékáért az épületek a „ludasak". Az újHÁZ Centrum szakértői szerint az elmúlt években a gyártók a fejlesztésnél – a technológiától kezdve a végtermékig – odafigyelnek a fenntarthatóságra. Egy hagyományos építkezés óriási megterhelés a környezetnek. Az alapanyagok előállítása sok energiát emészt fel, és még többet a szállításuk. Épp ezért az új, környezetbarát építőanyagoknak három elvárásnak kell megfelelniük. Legyenek a felhasználási helyük közelében előállíthatók – azaz ne kelljen a szállítással szennyezni a környezetet –, gyártásuk a lehető legalacsonyabb károsanyag-kibocsátással járjon, és fontos szempont az újrahasznosíthatóság is. Barátságban a környezettel – Visszabontjuk a tartófalakig az egykori szegedi téglagyár iroda- és fogadóépületét. A funkció lényegében marad, csak a lehető legmodernebb technológiával újítjuk fel – mondja Illés Ákos. Az Akonett Home Kft. cégvezetője hozzáteszi, ezt nem megrendelésre készítik – ezúttal maguknak építkeznek. Nem sokon múlt, hogy az ipari telek eladója lebontassa a hosszú évek óta használaton kívüli épületet, de masszív az építmény, és megegyeztek, hogy inkább marad. – Így kisebb a környezetterhelés, az ökológiai lábnyom, kevesebb sitt kerül a lerakókba – hangsúlyozza a szakember. Magyarországon évente mintegy 100 millió tonna termelési hulladék keletkezik, amelynek közel 30 százalékát az építő- és az építőanyag-ipar adja. A képződő hulladék megfelelő gyűjtéséért, előírások szerinti kezeléséért az építtető a felelős. Az Akonett Home „energiatakarékos" azzal is, hogy a téglát kivitelezőként egyenesen a gyárból szállítják a Bajai úti építkezésre, nincs tehát közbeiktatott kereskedő, felesleges kilométer, kipufogógáz, le- és felpakolás. Várólistás szigetelőanyagok Évről évre szigorodnak az építőipari szabályozások. Az egyik legjobb példa erre a hőszigetelés, ahol minden egyes jogszabályváltozás hatékonyabb technológiát követel meg az új építkezéseknél. A már meglévő házak szigetelése sem tűnik mindig egyszerűnek – sajnos Magyarországon az épületek 80 százaléka energiapazarló. Ráadásul a szigetelőanyag hiánycikk, előfordul a több hónapos várólista is. Nem mindegy, hogy otthonunk mennyire felel meg a fenntarthatóság elveinek. Több olyan megoldás létezik a geotermikus fűtéstől kezdve a napkollektorokig, amelyekkel csökkenthető ökológiai lábnyomunk. Ezek a technológiák elsőre költségesnek tűnnek, és azok is, ám hosszú távon megtérülnek, miközben környezetünket is óvjuk. Zöld rezsicsökkentés A nagyobb társasházak ma már szinte kivétel nélkül központi fűtő- és hűtőrendszerrel készülnek, ami környezetbarát ahhoz képest, ha mindenki külön kis kazánról fűti radiátoros otthonát, vagy egyenként szerel fel és üzemeltet klímát. – Már négylakásos társasháznál is megéri a közösködés, nem beszélve arról, hogy míg egy magánember halogathatja a gázkazán, a klímaberendezés időszerű karbantartását, a társasházi közösségnél ennek szigorúbbak a szabályai – mondja Illés Ákos. Hozzáteszi, ezt nem mindig könnyű átverni a magyar emberen, aki akkor nyugodt, ha látja a gázóráját, maga takarékoskodik, és állítja be a kazánból kijövő víz hőmérsékletét. Zéró kibocsátás A szegedi Cédrus Liget Lakóparkban két termálvizes kutat is fúrtak – ezekkel az új otthonokhoz szükséges hőenergiát biztosítják. Éves szinten több ezer tonna kibocsátott szén-dioxidtól mentesítik a környezetüket egy hagyományos fűtésrendszerhez hasonlítva. 1900 méter mélységben a víz folyékonyan is melegebb lehet 100 Celsius-foknál. A termálvíz nem kerül a hétköznapi körfogásba, közvetlenül a kutaknál egy zárt hőcserélővel átadja energiáját a „tiszta" víznek. Az energiavesztés csupán 1-2 százalék, míg egy általános gázkazánnál ez minimum 10 csak a kéményen keresztül – és nincs szükség a készülékek és a kémények rendszeres karbantartására. A zöldenergia áfatartalma csak 5 százalék, miközben a fosszilisé 27, így számításuk szerint ezek együttesen 30 százalékot meghaladó fűtésszámla-csökkenést eredményeznek – zéró kibocsátás mellett. Forrás: Délmagyar - 2019. január 30.
Szerző: Piti Enikő
2019.03.04.