Rab Árpád: A körkörös gazdaság akkor valósítható meg, ha kölcsönösen érdekeltté tesszük egymást

 

A Csongrád-Csanád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara körforgásos gazdasággal kapcsolatos REFRAME projektjének zárókonferenciáján a fenntarthatóság lehetséges jövőbeli irányaiba igyekeztünk betekintést nyújtani. A gyors változások és a gyors fejlődés időszakát éljük, hogyan programozza magát újra az emberiség? Hogyan alakult ki a mai világunk, és mik határozzák meg a következő évtizedeket? A társadalmi újraprogramozás, a technológiai evolúció egyik csúcsteljesítménye a körkörös gazdaság, melyet a jövőkutató, dr. Rab Árpád egyetemi tanár, innovációmenedzser helyezett kontextusba sajátos holisztikus szemléletével.

 

Ha a jövőbeni zöld gondolkodásról beszélünk, ahhoz először is ismernünk kell a jövőt – kezdte előadását Rab Árpád jövőkutató, aki mindjárt hozzátette, nem anynyira jövőkutatónak, mint inkább információs társadalomkutatónak tartja magát. Elöljáróban hadd oszlassak el egy tévhitet – folytatta –, ugyanis nem igaz az, hogy „nem látunk a jövőbe”. Bizonyos tendenciákat, trendeket igenis lehet látni 10-15-20 évre előre, noha természetesen nem lehet azt mondani, hogy „ez lesz”, vagy „az lesz”, viszont válaszokat kell tudnunk adni a »ha így alakul« vagy »ha úgy alakul« típusú kérdésekre. A másik hiba, amibe a jövőt elképzelve beleeshetünk, ha csak egy iparág fejlődését vesszük górcső alá, miközben legalább 15-20 területet kell megvizsgálnunk a környezetükkel együtt, azaz áttekintve a társadalmi helyzetet, a különböző érdekeket, és még számos, a jövőt befolyásoló tényezőt. Azok, akik 1900-ban elképzelték, milyen lesz az élet 2000-ben (ezek az elképzelések rajzban ma is megvannak, és nem sok közük van a valósághoz), abban hibáztak, hogy csak a technológiai fejlődésben gondolkodtak és nem vették figyelembe, hogy az ember maga is változik.

 

Minél tovább akarunk élni
Ma a haladás iránya mindenképpen az, hogy mindenki szeretne minél tovább, minél egészségesebben és minél boldogabban élni. Az ehhez vezető út az 1880-as években hozott fordulatot, amikor is tömegesen kezdtek az életminőséget javító gépeket gyártani, s ezzel együtt megjelent a fogyasztói társadalom víziója. Ez az időszak annak a periódusnak a kezdete, ami a tömeges jólétet vetítette előre. És valóban: 150 év alatt megduplázódott-triplázódott a várható életkor, 250-szeresére nőtt a világgazdaság teljesítménye, és soha nem látott technológiai evolúció következett be. Igen ám, de ezeket a sikereket pazarló módon értük el, és senki nem foglalkozott az erőforrások végességével. Utóbbira ráébredvén, most azzal a kihívással nézünk szembe, hogy a folyamatot visszafordítva megkíméljük a környezetet annyira, hogy tudjunk benne élni és lehetőleg megtartsuk az elért életszínvonalat is. A jó hír az, hogy meg tudjuk csinálni, de ehhez egyfajta mentális váltás szükséges. Reagálnunk kell arra, hogy a Föld nevű bolygó zárt rendszer, hogy hirtelen nagyon sokan lettünk, félelmetesen felgyorsult körülöttünk a világ, és egyszerre rengeteg interakciót kell kezelnünk. Míg egy középkori ember életét le lehetett írni kétszáz változóval, a maiénak egy évét írjuk le kétezerrel.

 

40-50 éves ciklusok
A múlt századi közgazdász, Kondratyev írta le – és ezt nagyjából ma is érvényesnek tartjuk –, hogy az emberi gazdaság történetében 45-50 éves ciklusok figyelhetők meg, ezek az úgynevezett Kondratyev hullámok. Először jön például egy technológia – legyen ez a gőzgép –, ami tud vonatot húzni, szövőgépet működtetni, fényt csinálni – és ezzel hirtelen megváltoztatja a piacokat, áthatja a gazdaságot és fölülírja az addigi játékszabályokat. És amikor egy ilyen változás elindul a technológia mentén, az megváltoztatja a gondolkodást is, hisz az ember azt ilyenkor utánaigazítja. Így lesz a technológiai változásból mentális átalakulás. Jó példa még erre a másik technológiai véglet: az internet, ami például sok egyéb mellett azt is magával hozta, hogy kimutathatóan csökkent az emberek hosszú távú koncentrációs képessége. Ma már kevesen olvasnak például hosszú újságcikkeket – az online újságírás először arra törekedett, hogy maximum egy képernyőnyi szöveget kínáljon az olvasónak, aztán már csak a leadeket, végül a címeket fogalmazta úgy sűrítve, hogy benne legyen a lényeg. És még egy bizonyíték a mentális változásra: amikor megjelent a közlekedésben az autó, a lehető legracionálisabb megoldás az lett volna, ha minden autó egyforma. (Ehhez elég egyfajta alkatrész, egyfajta szerviz, egyfajta tudás stb.) Ez a szikár technológia. De jön a mentális változás: az autó nem csak közlekedési eszköz, hanem szimbólum: a szabadság szimbóluma, ugyanakkor egyfajta státuszt is jelöl, más életérzést fejez ki a sport-, a családi autó vagy egy terepjáró.

 

Teremtés a digitális térben
Ma viszont beköszöntött a számítógépek kora, melyben az ember egy új, digitális teret hozott létre, ami annyira különbözik az eddigiektől, hogy az már teremtésnek nevezhető. A digitális tér megfoghatatlan, megszokott érzékszerveinkkel nem érzékelhető, mégis óriási és egyre növekvő befolyással van a mostani világunkra. De ha ebben a zárt rendszerben, véges erőforrással fenn akarjuk tartani az eddigi életszínvonalat, az egyetlen út az intelligencia megnövelése, mely lehetővé teszi, hogy az erőforrások úgy kerüljenek elosztásra, hogy azokból ott, akkor és annyi legyen elérhető, amennyi pontosan kell belőlük. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy együttműködjünk, hiszen van elegendő erőforrásunk, csak ezek hatékony elosztása azon múlik, hogy azt önként és automatizáltan tesszük-e meg. A digitális technológia a leggyorsabban terjedő és leggyorsabban fejlődő technológia, de azt, hogy mit és hogyan változtat meg, azt mi, emberek döntjük el. Ha hatékony kérdéseket teszünk fel – mi a pénz, mi az oktatás, mi az érték, mi a társadalom stb. – akkor megoldásokat szállít, és ez a kultúra mindig újraprogramoz bennünket. Azért szeretjük és azért bízunk benne, mert megvalósítja az ősi vágyainkat, amennyiben a tudást adja a kezünkbe. És bízunk benne azért is, mert nem manipulál – bár polarizál, hiszen egyszerre csak egy jellemző alapján tudja az embert értelmezni.

 

Segítenek az applikációk
A digitális kultúra létrejötte mellett a másik nagy változás az urbanizáció. Most az emberiség fele lakik városokban, rövidesen kétharmada fog, és a Föld mindössze három százalékán összpontosul az emberiség java része – ami egy „logisztikai rémálom”. Ugyanakkor a városokban élés egyfajta elidegenedést, félelmeket is hoz magával, hiszen nem ismerjük egymást és bizalmatlanok vagyunk egymás iránt. A digitális technológia azonban erre is kínál megoldásokat: különböző applikációk segítségével különböző közösségek és interakciók jöhetnek létre – és ha régen valamit elintézhettünk bizalmi alapon (adja kölcsön a fűnyíróját, én adok helyette valamit, vigyen el a kocsiján, és én adok egy szabad parkolóhelyet), most megtehetjük a digitális technológia segítségével. De mindezek tudatában hogyan készíthetünk digitális transzformációs projektet? Ha ma tudom, hogy 10 év múlva Budapest lakosságának 25%-a lesz 65 év feletti, és nyaranta 43 fok lesz a hőmérséklet, akkor érdemes lesz azokat a területeket fejleszteni, amelyekre szükség lehet ilyen paraméterek mellett. Üzlet lehet tehát az idősgondozásban, a légkondicionálók gyártásában, vagy olyan kreatív megoldásokban, amelyek az idősek életét könnyítik meg, vagy elviselhetőbbé teszik a hőséget. Biztos, hogy meghatározza a jövőnket a mesterséges intelligencia. Ma már rendelkezésünkre állnak a nagy sebességű adatbázisok és a kiváló algoritmusok, ám ezek használata ugyancsak sok figyelmet és tudást érdemel. Fontos, hogy tudjuk: ezekből nem „egy nagy” mesterséges intelligencia lesz vagy kell, hanem sok-sok kisebb, minden feladatra más – és egyelőre mást tud, mint az emberi intelligencia. Mindenki tudja például, hogy vannak olyan emberek, akik fogmosás közben elzárják a vízcsapot, és vannak, akik folyatják a vizet. Utóbbiak miatt csak Budapesten így naponta 20 millió liter víz folyik el feleslegesen. Őket rávenni „csak úgy”, hogy zárják el a csapot, valószínűleg nem lehet. De ha a mesterséges intelligenciát használva az illetőknek ajánlunk valamit cserébe (adókedvezményt, ingyen parkolóhelyet stb.), azonnal 40-50 százaléknyi energiát lehetne megspórolni. Ezek azok a közösségi együttműködések, amelyek nemcsak a zöldebb jövőt szolgálják, hanem a komfort érzetet sem csökkentik észrevehetően.

 

Ne a historikus adatokra támaszkodjunk
Hogyan tudjuk a mesterséges intelligenciával „megértetni”, hogy mi az érték vagy az értékes cselekedet? Nos, ha jól programozunk, bebizonyíthatjuk, hogy ahhoz, hogy egy kiló spanyol narancs az asztalunkra kerüljön, annyi energia szükséges, mint a piramis felépítéséhez. Ez az adat már sokaknak elég arra, hogy önszántukból vásároljanak kevesebb narancsot, és részesítsék előnyben a helyi termelő áruját. Ki a jó, az értékes munkaerő? Itt sem mindegy, hogy milyen adatokkal dolgozunk. A jó könyvelőnek régen a monotónia tűrése volt a legfontosabb tulajdonsága, de most végtelen számokat öszszeadni tud egy szoftver is – 2500 forintért. Ma a jó könyvelő az, aki megmondja, hogyan számlázzak, milyen számlát vigyek. Ugyanígy a poroszos oktatásban az kapott jó jegyet, aki bemagolt valamit. Most, hogy az adatok mind ott vannak az okostelefonon, az az érték, hogy jól tud-e valaki kérdéseket föltenni. Ezért, ha a körkörös gazdaságot akarjuk megvalósítani, ne fussunk bele abba, hogy historikus adatokra támaszkodunk, mert félre megy az eredmény, nem értjük meg a jövő világát – húzta alá az előadó.

 

Emberi tényező
Technológiával sok mindent meg lehetne egy csapásra változtatni. A világ GDP-jének egy százalékával el lehetne tüntetni a szegénységet, vagy meg lehetne oldani a vízproblémát. Ugyancsak technológiai megoldással befolyásolni lehet az időjárást. Ám egyik sem megy automatikusan, hiszen ott vannak az emberi tényezők: a különböző népek, a különböző érdekek, a különböző társadalmak és különböző értékek. A körkörös gazdaságnak tehát mindenképp a technológia az alapja, de nekünk kell kitalálnunk, hogy mit tartunk értéknek és mit életképesnek. Az üzleti vállalkozások életében például akkor vert gyökeret a zöld gondolkodás, amikor nem csak fölösleges plusz terheket és adókat láttak benne, hanem sokan észrevették, hogy ebben pénz, haszon is van – mert ez az üzlet logikája. Ugyancsak az üzleti szférából jönnek az olyan kérdések, hogy mi lesz 10 vagy 15 év múlva? Ha pedig mi néhány jó kérdésre meg tudjuk adni a választ, akkor kijön az, hogy milyen irányban akarunk/ lehet/érdemes fejleszteni. Fontos, hogy soha ne induljunk ki a jelen – azaz az elavult – adatokból, hiszen fontos az, hogy szolgáltatásunkat, termékeinket milyen emberek fogják használni 10 vagy 15 év múlva. Nem lehet az ipari társadalom logikáját digitális csatornákon használni, mert az nem lesz információs társadalom – valami teljesen újban kell gondolkozni. Ehhez feltétlenül tudni kell, hogy mit tartok értéknek és hogyan oldok meg helyzeteket.

 

Valaki biztosan segíteni fog
Ha például meg akarom könnyíteni a gyengén látók vagy látássérültek bevásárlását, két lehetőség van előttem. Ma már teljesen digitális szupervezérelt technikával megoldható, hogy a sérült ember az üzletbe való eljutástól a fizetésig végigmehessen számítógépes eljárással –, de ez a modell nagyon drága. Fillérekből kivitelezhető viszont egy olyan applikáció, melynek segítségével egy regisztrált, erre vállalkozó (és ráérő) segítő vigye végig a folyamatot a távolból. Ráadásul: itt ember segít embert, ami nagyban hozzájárul a társadalmi bizalomépítéshez, a segítőnek megadja azt a jóérzést, hogy jót tett valakivel különösebb erőfeszítés nélkül, a rászoruló pedig gazdagabb lett egy emberi kapcsolattal. Ugyanez történik akkor, amikor Indiában szerették volna megakadályozni a nőket érő támadásokat. Nincs annyi térfigyelő kamera és annyi rendőr, amivel meg lehetne akadályozni minden ilyen atrocitást. Van viszont egy applikáció, amelynek segítségével egyetlen gombnyomásra tudatja a megtámadott az összes környéken lévő (és beregisztrált) férfival, hogy bajban van. Valaki biztosan segíteni fog! Az úgynevezett okos városokban ez például egy hatékony megoldás.

 

Mindenki jól akar élni
A körkörös gazdaságban mindenki jól akar élni, ami úgy valósítható meg, hogy megosztjuk, megbecsüljük és megtartjuk az erőforrásokat, elmagyarázzuk az embereknek, hogy ez mitől jó, és kölcsönösen érdekeltté tesszük egymást benne. Ez a társadalmi része – az üzleti része pedig az, hogy meg kell látni benne a hasznot, hiszen az üzlet mindig pénzalapú megközelítés, és ez így is van rendjén. A sok jó körkörös gazdasági modell létrejötte pedig feltételezi, hogy az információknak frisseknek, hiteleseknek és mindig alulról fölfelé építkezőknek kell lenniük – zárta gondolatait Rab Árpád.