Mozgásban a Moltech

Három évtizeddel ezelőtt egyéni vállalkozásként kezdődött a röszkei Moltech AH Kft. története, amely ma már az egyedi tervezésű, kis- és közepes sorozatú ékszíjak, hevederek, alkatrészek, berendezések gyártásával meghatározó szereplő a professzionális anyagmozgatásban és hajtástechnikában. Hogy mitől sikeresek? Molnár Csaba, a cég ügyvezető igazgatója egy mondatba sűrítve is meg tudja fogalmazni: „Azért mert sosem adtuk fel, azért mert a válság idején tanultunk és beruháztunk.” A Moltech AH Kft. önkéntes tagja a kamarának - az ügyvezető a legjobb kamarai programok közé sorolta azokat a rendezvényeket, ahol vállalkozó társak osztják meg egymással problémáikat, tapasztalataikat.

Gyerekkorban kezdődött
Mielőtt a Moltech történetébe belekezdtünk volna, arra kértem az ügyvezető igazgatót, hogy menjünk vissza az időben kicsit korábbra, hogyan lett Molnár Csabából vállalkozó. Meghatározó élményeként elmesélte, hogy 1990-ben a főiskolai hallgatóként lehetősége nyílt néhány hónapot külföldön dolgoznia. Ahogy fogalmazott, „kulturális sokk” érte, alig húszévesen. Ugyanakkor „az is tudatosult bennem, hogy én itthon szeretnék élni.” Szülei - az akkor elterjedt kisvállalkozási formában -, háztáji gazdaságában paprikát, fokhagymát termesztettek, sertést neveltek. Ő és lánytestvére ebben nőtt fel – természetes dolog volt számukra, hogy értéket állítanak elő, és az más számára is értékes. Egyfajta mikrovállalkozás volt ez már akkor, csak persze még nem így hívták. Így nem csoda, hogy Molnár Csaba 1992-ben kiváltotta a vállalkozói engedélyét – jó szemmel vette észre, hogy hiány van műszaki gumiáru termékekből – elkezdett hát kereskedni vele. Közben kiderült, keresik a szállítószalagokat is, így az ékszíjakhoz kapcsolódóan elkezdték ezeket is árusítani. A vállalkozást 1996-ban jogutódlással korlátolt felelősségű társasággá alakították. A cég alapításától kezdve magyar magánszemélyek tulajdonában van, akik mind a mai napig részt vesznek a napi operatív munkában.

Átalakítani, plusz értéket hozzáadni
Molnár Csaba nem lenne Molnár Csaba, ha itt megállt volna – nála ugyanis a hozzáadott érték nem valamilyen elvont közgazdasági fogalom, hanem maga a napi gyakorlat – állandóan ebben gondolkodik. De folytassa ő a három évtizedes cégtörténetet:
- Már kezdetben, amikor még csak az ékszíjak, szállítószalagok, görgők importjával és belföldi kereskedelmével foglalkoztunk, gondolkodtunk azon, hogy ezeket a termékeket hogyan lehetne gyártani. Valami módon átalakítani, plusz értéket hozzájuk adni. A szállítószalagokkal kapcsolatos szolgáltatásokkal kezdtünk, aztán ahogy műhelyünk lett, onnantól kezdve tényleg az a cél vezetett bennünket, hogy minél több olyan terméket tudjunk eladni, amit már mi gyártunk. A 2000-res évek elejétől szépen sorban kezdtük kiépíteni a gyártókapacitásainkat, és bevételeink 80 százaléka ma már a saját gyártású termékeinkből származik. Büszkék vagyunk arra, hogy termékeink a külpiacokon is megállják a helyüket. Árbevételünk 20 százaléka származik exportból. Áruinkat 25 országba exportáljuk rendszeresen.
Válság közben is tanultak, beruháztak
Egy életerős vállalkozásban aligha létezik statikus állapot, dinamika van folyamatosan - a Moltechnél is. A szlogenjük is ezt sugallja: Mozgásban tartjuk! Molnár Csaba azt mondja „nem elszaladni kell a változás elől, hanem konfrontálódni vele.” Talán nem véletlen, hogy a válságokból is megerősödve szoktak kijönni.
- Eddig legalábbis így volt – teszi hozzá Molnár Csaba. - A Covid bennünket is érzékenyen érintett, hiszen a hazai partnereink zöme megállította vagy teljesen elvetette az előkészítés alatt álló beruházásait. Mi viszont abból élünk – akkor igazán eredményes az üzleti évünk, ha beszállítani tudunk ezekbe a beruházásokba. Ha nem, akkor jön a szűk esztendő vagy esztendők, melyekben bizony, jócskán fel is éltük a tartalékainkat. A karbantartásokhoz kapcsolódó termékeink, szolgáltatásaink biztosították a túlélés felvételeit. De sosem adtuk fel! A járvány ideje alatt is beruháztunk, rengeteget tanultunk. És ne felejtsük, az is egyfajta beruházás, ha nem küldöm el az embereket. Büszke vagyok rá, hogy a csapatot sikerült egyben tartani. Nagy a felelősségünk, közel ötven környékbeli család megélhetéséhez járulunk hozzá. Persze mindig abban reménykedtünk, hogy csak egy fél évet kell kibírni, aztán megint jó lesz – két év lett a félévekből. Volt közben egy folyamatban lévő komplex ingatlan- és technológiai beruházásunk, amit végigcsináltunk, ennek keretében lecseréltük a gépészeti tervező szoftvereinket is, erre most volt is időnk… Közben nagyon sok belső oktatást szerveztünk, és amire normál üzemmenetben sosem volt idő, most mind az ékszíj- mind a hevedergyártó műhelyben elkészítettük azokat a belső oktató anyagokat, amelyek segítségével például a betanítási időt lényegesen le tudjuk rövidíteni. A gépépítő mérnökeink energiáit belső fejlesztésekre fordítottuk. Szóval, sok tekintetben tényleg erősebbek vagyunk mint a járvány előtt voltunk.

Covid után háború
Alig hogy a Covid-hullámok elcsitultak, a szomszédban zajló háború miatt újabb válsággal kell szembenéznie a Moltech AH Kft-nek is.
- Tavaly augusztus vége felé kezdett élénkülni a beruházási kedv, aminek köszönhetően egészen jó kilátásokkal futottunk neki a 2022-nek, egészen február 24-éig nagyon jól is éreztük magunkat. Ekkor kitört az orosz-ukrán háború, ami teljesen kiszámíthatatlanná tette már az alapanyag-beszállításainkat is, hiszen van, amit a nagy ukrán acélgyárakban állítottak elő. Van is olyan termékünk, amelyet éppen e miatt már ki is kellett vezetnünk a piacról. Szóval megint válság van, és fogalmunk sincs, hogy mit hoznak a következő hónapok. De megint abban reménykedünk, hogy félévnél nem tart tovább.

Használható tudást!
Molnár Csaba jó véleménnyel van a duális képzésről, hiszen úgy látja, évtizedek rossz gyakorlatát sikerül ezzel a rendszerrel megváltoztatni. A Moltech Kft. gyakorlati helyként be is kapcsolódott mind a középfokú mind a felsőfokú duális képzésbe. Az általános iskolásokat pedig a pályaválasztásban próbálják segíteni.
- Számos pályakezdővel volt dolgunk régebben is, igen rossz tapasztalataink voltak a bizonyítványaik értékét illetően, hiszen még legalább egy-két évre volt szükség, hogy felépítsük, kiképezzük őket. Tulajdonképpen most is ez történik, csakhogy az az egy-két év, éppen a gyakorlati képzésnek köszönhetően, belecsúszik a tényleges a tanulóévekbe. Így az a mérnök vagy szakmát tanuló diák aki duális képzésben részesült, ahogy megkapja a diplomáját vagy a szakképesítését, biztosan hadra fogható lesz – azok legalábbis mindenképpen, akik nálunk szereztek gyakorlatot. De bárhol álljanak is munkába ezek a fiatalok, a cégspecifikus feladatokra is néhány hónap alatt a meg lehet őket tanítani. Vagyis a duális képzésnek köszönhetően sokkal gyorsabban válhatnak belőlük teljes értékű szakemberek.
- Nagyon jó dolognak tartom, hogy a kamara komoly szerepet kapott a szakképzésben. Hasznosak a pályaorientációs programok is, hiszen valóban érdemes már általános iskolás korban közelebb hozni a diákokat az különféle szakmákhoz. Annyi megjegyzésem van az ilyen eseményekhez, hogy a gyerekek mellett én a szüleiket is elvinném ezekre, hiszen gyakran ők döntenek a gyerekek helyett, nem mindig jól, és nem mindig a helyes ismeretek birtokában. Évtizedekig tartotta magát az a szemlélet is, hogy mindegy, hogy milyen, csak diplomája legyen a gyereknek, és akkor már minden problémája meg van oldva. Nincs megoldva. Egy a lényeg: használható tudása legyen a gyereknek, amivel boldogulni tud! És az már majdnem mindegy, hogy egy ilyen eladható szakmát egyetemen, technikumban, vagy szakmunkás tanulóként szerez meg valaki.

Van kivel és hol megbeszélni a problémákat
Molnár Csaba, illetve a Moltech AH Kft. nem csak a szakképzés által került közelebb a kamarához, a azokat a rendezvényeket is kedveli, ahol vállalkozók találkoznak egymással.
- Hasznos programjai vannak a kamarának, jó volt például találkozni olyan vállalkozó-társaimmal, akik bár lehet, hogy teljesen más területen tevékenykednek, a problémáik nagyon hasonlóak. Kaptam is jó ötleteket, különféle megközelítésekből, amelyek segítettek egy-egy probléma megoldásában. Hajlamos az ember azt hinni, hogy bizonyos problémák csak vele fordulhatnak elő, aztán kiderül, hasonló gondokkal küszködnek azok is, akikről nem is feltételeznénk. Ha látja az ember, hogy nincs egyedül a problémájával, más is megküzd vele, akkor az megerősít, hogy valószínű én is meg tudok birkózni vele. És tényleg olyan közösségre találtam ahol mindenki nyíltan elmondja, hogy mit, hogyan próbált megoldani. Kibeszéljük magunkat, és igen sokat tanulunk egymás tapasztalataiból.

 

Mint a szabók
Molnár Csaba egy szabó munkájához hasonlította tevékenységüket, akinek megvannak a szövetei, a gombjai, és a hozzáadott értéke is azzal, hogy méretet vesz, a legkevesebb hulladék mellett kiszabja, megvarrja, ráigazítja az ügyfélre a kész ruhát. És akinek talán az anyagon is van egy kis haszna, de mindenképpen a saját munkáját, tudását, tapasztalatát, vagyis a saját hozzáadott értékeit belerakva készített és adott el valakinek hasznos terméket.

Őrfi Ferenc
Fotó: Moltech Kft. Facebook oldala