Személyesség, fiatalítás, újító törekvések, gyorsuló információáramlás és főként bizalom. Ez jellemzi Hajdú József, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Hódmezővásárhelyi Városi Szervezete – a pandémia évében – újraválasztott elnökének munkáját.

– A kamarai választásokon megerősítették a Vásárhelyi Városi Szervezet elnöki tisztségében. Az elmúlt négy évből mely momentumokra emlékszik vissza szívesen?

– Gyorsan elrepült és közhelyek nélkül mondhatom: az elmúlt négy év minden percére szívesen emlékszem, még a kezdeti nehézségekre is. Eleinte számtalan újdonság várt, köztük, hogy megismerjem a kamarai struktúrát, illetve a helyi gazdaság szereplőit. Kiterjedt ismeretségi körrel kezdtem meg az elnökségi munkát, ám ennél tovább kellett lépnem, hiszen célom volt és most is az, hogy az összes kamarai tagot megismerjem és képviseljem. Szívesen emlékszem vissza arra, amikor 2017-ben a megyei kamara küldöttgyűlését Szeged helyett Vásárhelyen tartottuk. Ez egy megtisztelő gesztus volt akkor az elnök úrtól és a testülettől.
Számos, jól sikerült pályaorientációs rendezvényt tartottunk, ezek közül az egyik kedvencemet emelném ki, amikor egy roadshow keretében, általános iskolás gyerekek VR-szemüvegek segítségével kipróbálhattak számtalan szakmát. Az élményszerzésen túl, úgy gondolom, közelebb kerülhettek a gyerekek a különféle szakmákhoz és azok szépségeihez. Számomra fontos, hogy a fiatalok megismerjék a régi mesterségeket, akár a mai modern technológia bevonásával.

Utódlás a vállalkozásoknál

– Négy éve már a tagság fiatalításáról beszélt, amit mostanra a megyei kamarában szintén hangsúlyoz. Előbbre léptek Vásárhelyen a generációváltásban?

– A hosszú távú fejlődésünk feltétele, hogy minél több fiatal vállalkozót bevonjunk az elnökségbe, a tagságba és ebben közös nevezőre jutottunk a megyei elnökünkkel. Sőt, a változtatási szándék valamennyi szervezetünkben megjelent. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy az új irány úttörői és példamutatói vagyunk Vásárhelyen; három új, második generációs ügyvezetőt vonhattam be a kamarai munkába a két leköszönő elnökségi tagunk helyére. Hollós Kamilló és Jankó Zoltán sokat tettek mind a megyei, de különösen a vásárhelyi kamaráért. Örülök, hogy széles körben – a Megerősítették a városi kamarai elnöki tisztségében Hajdú Józsefet Vásárhelyen Bizalom a következő négy év hívószava leköszönő tagok is – támogatták a fiatalítási törekvéseket. Jelenleg a korábbi öt helyett hatfős az elnökségünk: Meszlényiné Marika, Bacsa Pál, Daru Árpád, Dudás Ferenc, Benczúr Sándor és jómagam.
A generációváltás a gazdasági szereplők világában komoly kihívás a vállalkozások számára. A rendszerváltás környékén céget alapítók életében hamarosan elérkezik az idő, hogy átadják a stafétát a másodgenerációs ügyvezetőknek. Az utódlás komoly dilemma, főként a kis- és középvállalkozások vezetőinél, mert megnehezítheti a váltást, akadályozhatja a folytonosságot, ha elmulasztották a felkészülést. A cégek jövője a munkavállalók jövője – ezért is felelősségteljes ez a feladat. A téma köré korábban szerveztünk már rendezvényeket, igyekeztünk hangsúlyozni ennek fontosságát. A jövőben is szeretnénk hasonló témájú rendezvényeket tartani.

Fontos a pénzügyi tartalék

– Ezt az évet alaposan átrendezte a pandémia. Milyen a vásárhelyi vállalkozások állapota?

– A járványhelyzet komoly kihívás a vállalkozóknak: a gazdaság valamennyi szereplőjét, így, vagy úgy, de érintették a korlátozások, ám nem egyformán. Az idegenforgalomban, a vendéglátásban és a szolgáltató szektorban egészen tragikus a helyzet, hiszen szinte azonnal hatottak a szigorító intézkedések, leállások. Azokban a munkakörökben, ahol meg lehetett oldani, igyekeztek otthoni munkavégzést elrendelni a cégek, de a legtöbb ágazatban erre csak korlátozottan volt lehetőség. A leginkább a személyes kontaktussal működő, kereskedelmi, oktatói és szépségápolási szolgáltatók függesztették fel tevékenységüket városunkban. Több helyen is azt látom, hogy a koronavírus-járvány nehéz helyzet elé állítja azokat a kisebb vállalkozásokat, amelyeknek sajnos nincs elég tartalékuk, vagy már korábban is nehezen működtek. A lassuló gazdasági környezet, a csökkenő árbevételek, az elmaradó vevői kör miatt sokak helyzete bizonytalanná vált.

Bizalom és tempó

– Mit tehet, miben segítheti a térségi vállalkozókat jelen helyzetben a kamara? És hogyan tervezhető a jövő?

– Sajnos a pandémia nemcsak a vállalkozások, a kamara életét szintén megnehezíti. Ezzel együtt is próbálunk segíteni, naprakész információkkal a korlátozási rendelkezésekről, a gazdaság jelenlegi helyzetéről. A megújított kamarai weboldalunkon külön részt szentelünk a KKV-kat érintő aktualitásoknak a vírushelyzetben. Segítünk a kamarai pénzügyi alapból kamatmentesen pályázható kölcsön igénylésében.
Elnökségünk célkitűzése, hogy megismerjük a vásárhelyi vállalkozások problémáit és elvárásait a kamarával szemben. Ez fontos lépés, hiszen a fiatal vállalkozók új típusú kommunikációval, tempóval érhetőek el, eltérőek az igényeik. Elődeikhez képest már másként szocializálódtak. Úgy vélem a kamara egyik feladata, hogy felvegye a lépést, gyorsabban tudjon reagálni a kérdésekre, kihívásokra. Ha azt érzik, hog értjük egymást, könnyebben nyitnak felénk, bizalommal fordulnak hozzánk.

– Miként látja Vásárhely gazdasági erősségeit és lehetőségeit, illetve mik a gyenge pontjai? Hol fejlődhetne még?

– Úgy hiszem a tram-train nagy lehetőségeket nyit meg a város előtt, hiszen közvetlen kapcsolatba, mondhatni egy vérkeringésbe kapcsolódunk megyei székhelyünkkel Szegeddel, amivel cégek, beruházások vonzó célpontja is lehet Vásárhely. Gondolok itt például az ELI lézerközpontra, a Szegedi Tudományegyetemre, a szellemi humán erőforrásra, az innovatív technológiákra. Magasabb hozzáadott értékű termékek gyártása szükséges, ahogy azt Kőkúti Attila elnök úr is gyakran hangsúlyozza. Bekapcsolódhatunk olyan projektekbe, amelyek nemcsak munkahelyeket, hanem értéket is teremthetnek Vásárhelyen. Természetesen nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől sem, hogy ennek a régiónak a nagy erőssége az agrárium. 
A fejlődés kapcsán pedig Churchillt idézném: “Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.”