A kamara Humán Klubja, társszervezésben a Humánszakemberek Országos Szövetségével, májusban is a már megszokott időben, a hónap elő szerdáján tartotta találkozóját. Folytatva az előző havi klubrendezvényen elkezdett témát, az online képzéssel, munkaszervezéssel kapcsolatos tapasztalatok továbbra is foglalkoztatták a klubtagokat, illetve az érdeklődőket. A múltkori előadók közül továbbra is a társaságban maradt Fritzné Szénási Katalin, a Flow Academy Kft. társtulajdonosa.

A főként IT-képzésekkel, karrierváltó felnőttképzéssel, és egyéb tréningekkel foglalkozó Flow Academyről annyit, hogy a flow a nevükben onnan van, hogy komolyan gondolják, valaki annyira belemélyedhet a munkájába, hogy feloldódik benne, és már nem is munkának éli meg, hanem élménynek. Arra szövetkeztek, hogy lehet a tanulást is olyan szinten művelni, hogy jólessék, ezért nem is egy frontális, hanem gyakorlatorientált, élményalapú oktatást igyekeznek megvalósítani. El lehet képzelni milyen helyzetbe kerültek Katalinék, amikor egyszer csak ők is azzal szembesültek, hogy egyik napról a másikra haza kellett menniük, és amilyen gyakorlatban eddig hittek, fel kellett adniuk. Katalin, akinek az Avatarból is csak az maradt meg, amikor elkezdték egymás vállára tenni a kezüket, hogy érezzék…, így írta le tanítási kultúrájukat, illetve a drámai váltást: „Figyeltünk a hallgatóinkra, a kollégáinkra, tényleg az volt a legfontosabb, hogy lássuk, a másik mit érez, hogy érez, és ennek megfelelően tudjunk neki segíteni. Aztán hirtelenjében egy fal lett előttünk és két monitor, meg fejenként két kamera. Újra kellett gondolni az egész képzést, az egész munkaszervezést.”

Világos kommunikációval

Az első lépés az volt, hogy kitalálják egyáltalán mi legyen, és egy nagyon világos, egyértelmű kommunikációra alakítsanak ki. Az, hogy milyen szervezeti változások lesznek, mi a helyzet, mire számíthatnak, mi fog történni, és kihez lehet fordulni kérdéseikkel, kéréseikkel. Onnantól fogva, hogy online-ba mentek át, látták, hogy sokkal pontosabb feladatkiosztásra van szükség mint korábban, erre a Ticket rendszer bizonyult a legalkalmasabbnak. Rendszeres napi gyors reggeli meetingeket illetve stand up jellegű egyéni megbeszélési lehetőségeket vezettek be, amelyek ritmust adtak a napoknak. Átalakították az infrastrukturális rendszerüket, infokommunikációs technológiájukat hatékonyabbra cserélték (amit Katalin kollégája a Humán klub előző találkozóján be is mutatott), úgy, hogy ha online, ha hibrid, ha teljesen élő a képzés, akkor is, minden helyzetben jól megállja a helyét és hatékony legyen.

Katalin is sokfelé jár, gyakran mondják neki, hogy elcsúszott a napjuk, reggel nehezen bírják összeszedni magukat – nekik is azt javasolta adjanak ritmust napnak, akár az előbbi módon, akár kezdődjön a nap egy közös online kávézással, de mindig ugyanabban az időben, mondjuk fél 9-kor. Egy szervezet működéséhez fontosnak tartja a szabályokat, amelyeket az új helyzetekhez alkalmazkodva természetesen mindig újra kell írni, de sose legyenek bürokratikusak. A pontosságra visszatérve, az online képzésnél is megtartották: ami 9 órakor kezdődik, azt 9 órakor el is kezdik.

Kisebb csoportokban, arccal

Állandó kérdés az online rendezvényeknél, meetingeknél, a képzésnél pláne, hogy kapcsolunk kamerát vagy nem? Katalin válasza egyértelmű igen, szerinte ugyanis nemcsak az előadónak, de a hallgatónak is így könnyebb, kevésbé kalandozik el a figyelme. Figyeli az arcokat, a mimikát, veszi a visszajelzéseket, a mosolyt, a rácsodálkozást, az egyetértő bólogatást, vagy éppen a fejcsóválást. A hibrid képzés még érdekesebb abból a szempontból, hogy az előadónak arra is kell figyelnie, hogy mikor, hova is nézzen? A kamerába, vagy az ott lévőkre?

Nincsen rossz kérdés

Online eseményeknél gyakori tapasztalat, hogy a résztvevők nem mernek kérdezni, mintha a megszólalási fóbiában szenvednének. Katalin szerint nincs rossz kérdés, csak rossz hallgatás van - ez egyébként a vállalati kultúrának is az egyik sarokköve. Egy-egy hosszútávú online képzésnél maguk is tapasztalták, hogy amint kezd kikopni a szokás, hogy találkozunk, összefussunk és kérdezzünk megjelentek az elidegenedés jelei. Ezért, kis csoportokra bontották a csapatot, akik egyben egy-egy elképzelt ház lakóközösségévé váltak. A tapasztalatok szerint egyébként valahol tíz körül van az a kritikus létszám, ami fölött már nem szeretnek kérdezni, megszólalni az emberek csoportosan. A Flow Academynál 4-5 fősre bontották a csoportokat – ebben a körben, a saját kis közösségükben már bátran mertek kérdezni a hallgatók, így nem sikkadt el egyetlen olyan kérdés sem, amely a továbbjutáshoz esetleg szükséges lett volna. Katalin a Humán Klub rendezvényén is kérte az arcokat – nem voltunk sokan, mindenki figyelt, és megszólalt, bekapcsolódott a beszélgetésbe, kik-ki elmondta élményeit, tapasztalatait, hogyan élte meg az elmúlt bő egy évet, és hogyan boldogult az online világban. Működött a Katalin-féle rendszer.

A jelenlévők egyetértettek abban, hogy ha visszanéznek az utóbbi tizennégy hónapra, voltak benne pozitívumok, negatívumok, de biztosak abban, hogy valamit mindenki tanult belőle. És olyan dolgozókra van szükség, most még inkább látni, akik ezt jól tudják kezelni. Az is látszik, hogy egyre inkább olyan szakemberekre van szükség, akik jól tudnak kezelni informatikai rendszereket, jól átlátnak szervezeteket, struktúrákat – ahogy dr. Hegedűs Henrik egy korábbi humánklubos előadásában fogalmazott, „tudásmunkások” képzésére van szükség.

A visszatérésre is fel kell készülni

Ahogy az online képzésre tizennégy hónappal ezelőtt, a visszatérésre is fel kell készülni! Akár családban, akár munkahelyen, akár képzésben. Sok mindent kell mérlegelni, hiszen számos olyan munkahely van, ahol arról számolnak be, hogy a home office-ban még nőtt is a hatékonyság, máshol bizalmi problémák adódtak, de azzal is mindenki tisztában van, hogy a felnőtteknek is szüksége van a társas kapcsolatokra, érintkezésekre, sokakat megviselt, hogy egyedül maradtak otthon. Volt olyan hallgatója Katalinnak, aki azt mesélte, három hete az egyetlen kontaktusa egy futárral volt. „Bizony itt egy mentális pandémia is volt, sok-sok lelki sérüléssel, szükség van az ő lelki simogatásukra is. Nem vagyunk robotok!” – jegyezte meg az előadó. A vegyes, hibrid megoldásokat számos helyen érdemes megfontolnia a munkáltatóknak.

Az emberről ne feledkezzünk meg!

És látni kell az embert a vonal végén! – hívta fel sokak figyelmét Fritzné Szénási Katalin. Az elidegenedés veszélyére mondott is példát, egy supportos csapattal dolgozott, akik már tizenvalahány hónapja nem találkoztak személyesen az ügyfeleikkel, és elkezdtek valamifajta odamondós stílust felvenni, kezdték elfelejteni, hogy a vonal végén ember van - lehet, hogy éppen tele gonddal, bajjal, fájdalommal. „Újra meg kell látnunk, hallanunk, éreznünk az embert a vonal végén!” – hívta fel általánosságban is valamennyiünk figyelmét Katalin.

Júniusi program

Princzné Ördögh Katalin, a Humán Klub vezetője már a júniusi rendezvényükre invitálta az érdeklődőket, amikor is Bittner Péter-díjas szakemberek lesznek a klub vendégei. A rendezvényre várják a HR témában szakdolgozatot, diplomamunkát író hallgatókat is. A klub programja június 9-én 15 órakor kezdődik Szegeden, a kamara székházában.