Dr. Szeri István kapta idén a Szegedért Alapítvány fődíját - a város gazdasági, kulturális, sportéletében betöltött több évtizedes példamutató szerepvállalását és közösségépítő munkáját ismerték el Szegedi legrangosabb civil kitüntetésével. Sokan az egykori a Tisza Volán művészeti és sport mecénás vezérigazgatóját, mások a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara első elnökét, később tiszteletbeli elnökét, megint mások a Szeged Lions Klub alapítóját vagy egyszerűen csak a „Szeri Pistát” tisztelik személyében.

Dr. Szeri István az az ember, aki mindig szeret ott lenni, ahogy ő fogalmazott, „ahol történik valami”, de nemcsak szemlélőként, hanem kezdeményezőként, tevékeny résztvevőjeként az eseményeknek. És ugyan létrehozni valamit sem kis dolog, de meg is tartani, igazi értékálló teljesítmény. Nos, ilyen ember a Szegedért Alapítvány idei fődíjasa.

Szegedszerelem

 - A Szegedért Alapítvány fődíjasától valószínű sokan kérdezik mostanában, miéért szereti Szegedet? Engem az „udvarlás” időszaka, az első találkozások is érdekelnének. 

- Amikor annak idején a JATE-ra jelentkeztem, úgy gondoltam, hogy miután elvégzem az egyetemet, megyek vissza ügyvédnek szülővárosomba, Kiskunfélegyházára. Egy év múlva már tudtam, hogy nem így lesz. Azok az egyetemi évek! Klassz közösség, felszabadító szellemi nyitottság, Pólai, Fonyó, Kovács, Kemenes meg Martonyi professzorok, egyrészt. Egyetemi színpad, JATE-klub, színház, szabadtéri, statisztálások, kiállítások, koncertek, táncház, társas tánc, hatalmas bulik, másfelől. Tényleg fantasztikus szellemi és kulturális "pezsgőfürdőben" lubickolhatott az ember Szegeden, remek társaságokban. Mindenhol ott sertepertéltem, ahol történik valami, sőt – bizonyára a habitusom is ilyen –, hamarosan a programok szervezésbe is beszálltam. Például az első Szegedi Dzsessz Napokat is mi hoztuk össze Kormos Tibivel meg Drienyovszki Andrissal. Aztán lett még egy nyomós ok, hogy ebben a városban maradjak – az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg feleségemmel, Ibivel.

- A Tisza Volánnal való találkozásom is ekkor kezdődött, még egyetemi hallgató voltam, amikor a közlekedési vállalat népművelőjét behívták katonának, s helyére – a héthónapos szolgálati idejére –, kerestek valakit, szerződéses állásra. Ez lettem én, a „botcsinálta” üzemi népművelő.

Aranykor a Tisza Volánnál

- Amiből aztán a vállalati ranglétrát végigjárva, 22 évig tartó vezérigazgatóság lett, ami alatt a Tisza Volán Zrt. a kultúra, a sport és az egészségügy legnagyobb vállalati pártfogói és támogatói közé tartozott a városban.  Hogy csinálták?

- Az úgynevezett társadalmi felelősségvállalást teljesen komolyan gondoltuk, a dolgozók is megértették, hogy mire és miért áldozunk a társaság pénzéből. Ami a kultúrát illeti, Tisza Volán mecénási körébe tartozott a színház, a szabadtéri játékok, a szimfonikus zenekar, a nyári tárlat, de számos egyéni kiállítás, művészeti produkció is – a színházban a földszint 6-os páholy volt a miénk. De ugyanígy béreltünk helyeket a szabadtéri előadásaira is. Egy időben egyébként létezett a kulturális járulék, ami azt jelentette, hogy a helyi adó egy bizonyos százalékát címzetten, kulturális célra lehetett fordítani - éltünk is vele. Mindig nagy csodálója voltam a tánc, a mozgás minden formájának, így - nem állítom, hogy a dolgozók követelésére - a Tisza Volán Zrt. lett a Szegedi Balett egyik nagy szponzora.

- Amelyet, ha jól emlékszem, 2000-ben meg is kellett menteni…

- Az akkori fenntartó jelezte, nincs pénz, megszűntetik a színház balett tagozatát. Összeült a válságtanács, hatalmas vita volt, azt mondtam, nem lehet, hogy egy ilyen jó nevű, tehetséges társulatot csak úgy szélnek eresszenek. A menekülő út a Szegedi Kortárs Balett Alapítvány megalapítása volt, sokan melléjük álltak, magánszemélyek és cégek is. Sose felejtem el, jött Pataki Andris, hogy nem tudják hová vinni a díszleteiket, kellene nekik egy legalább 500 négyzetméteres raktár. Vakartam a fejem, de végül a Tisza-pályaudvari raktárainkban össze tudtuk úgy húzni magunkat, hogy a balett cuccai is elférjenek – támogatásként a Tisza Volántól. És a Szegedi Balett Alapítvány elkezdte az önálló életét.

- A Tisza Volán szponzorációs múltjában kiemelkedő szerep jutott a sporttámogatásoknak is. Mindig jutott rá fedezet?

- Nagyvállalat volt Tisza Volán, ahol sport szinte szent tehénnek számított, komoly múlttal rendelkezett a sportklub, szakosztályai közül a legismertebb a férfi kézilabda meg a salakmotor volt. 1994-ben lett a Pick névadó szponzora a kézilabdacsapatnak, később 100 százalékos tulajdonosa - a nemzetközi szereplések finanszírozásához a Tisza Volán már kevés lett volna. A sors iróniája, hogy a szegedi jégkorong csapat meg éppen ez idő tájt vesztette el névadó szponzorát, a Papagájt. Mindig szerettem jégkorong meccsekre is járni, így gyorsan megtaláltak a klub vezetői, és ahogy a Pick megvette tőlünk a kézilabdacsapat névhasználati jogát, mi meg a jégkorongét – így lettünk névadó szponzora a OB II-es csapatnak. Aztán amikor különféle személyi és egyéb problémák kezdtek jelentkezni a hokis egyesületénél, javasoltam, hogy olvadjanak be a Tisza Volán sportklubba önálló szakosztályként. És így is lett.

- Komoly múltja van a Tisza Volánnál az utánpótlás-nevelésnek is, gondoljunk csak a kézilabdára, vagy a focisulira, amit még Szalay Pistától vettünk át.  A 2000-res évek elején pedig alapítottunk egy karate szakosztályt is – felnőtt és utánpótlás -, amelynek ma már olimpiai bronzérmese is van. Később megalakult még a lövész szakosztály is, ahol szintén foglalkoznak utánpótlás neveléssel is.

- A kultúra és a sport mellett az egészségügyi támogatásoknak is hagyománya volt a Tisza Volánnál, olyan eszközöket igyekeztünk vásárolni, amelyekre égető szüksége volt egyik vagy másik intézménynek.  A felsőoktatási ösztöndíjprogramban pedig a szegény, de tehetséges fiatalokat támogattuk. Tényleg büszkén mondhatom, hogy a Tisza Volán a társadalmi felelősségvállalásban a város egyik példamutató nagyvállalata volt.

Hitt a gazdasági önigazgatásban

- 1994-ben is „történt valami” aminél ott kellett lennie dr. Szeri Istvánnak: a gazdasági önigazgatás nagy reményével megalakították a köztestületként működő Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát. Az alakuló ülésen őt választották elnöknek. Legendás idők voltak, mi történt akkor az országban?

- A rendszerváltás politikai deklarációi egyértelműen arról szóltak, hogy a politikai intézményrendszer átalakítása mellett az államháztartás és a közigazgatás reformját is végig kell vinni. Ennek lényege pedig, hogy a túlsúlyos állami feladatrendszereket, a gyakran, nem ügyfélközpontú pazarló és sokszor szakmailag sem megalapozott hatósági aktusokat egyfajta önkormányzati elv szerint alakítsák át. Meg is indult az ilyen természetű törvénykezés, kezdődött a települési önkormányzatokkal. A gazdasági önigazgatás törvényi feltételeinek megteremtésére azonban a parlamenti ciklus végéig kellett várni. Egyébként egyesületi formában korábban is létezett egy magánjogi gazdasági kamara, különösebb jogosítványok nélkül, aminek a Tisza Volán is tagja volt - innét kerültem be az új közjogi kamara ideiglenes szervezőbizottságba. Végül 1994 tavaszán megszületett kamarai törvény, amelynek alapján november 4-én az újszegedi Eko-parkban húszezer vállalkozás gazdasági önkormányzatéként megalakítottuk a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát. Megtisztelő módon, engem választottak elnöknek.

Egyablakos ügyintézéstől az újratervezésig

- A kamara komoly köztestületi jogosítványokat és közjogi feladatokat kapott - örültem, hogy fő vonalaiban, a kötelező tagságot is beleértve, a német kamarai rendszer mintájára kezdhettük kialakítani a mi gazdasági önigazgatásunkat. Mint minden kezdet, ez is nehézségekkel járt: fel kellett építeni és működésbe kellett hozni az ügyintéző szervezetet; meg kellett harcolni a kamarai törvény által amúgy „megígért” feladat- és jogkörökért, miközben meg kellett értetni a tagsággal, hogy a köztestület megjelenésével olyan minőségi változás következhet be a gazdasági intézményrendszerben, mely garanciája lehet a modern piacgazdaság kiépülésének Magyarországon. Nagyon hittem az önigazgatás erejében.

- Százával szerveztük a szakmai rendezvényeket, széleskörűvé tettük az üzleti partnerközvetítést, bővítettük a szolgáltatásokat, sikeresen vettük át és láttuk el a közjogi és közigazgatási feladatokat, használhatóvá tettük a kamarát a vállalkozók számára. Gondoljon csak bárki az egyablakos ügyintézésre! A kamara akkori bérelt székhelyén, a Belvedere irodaház földszintjén komoly ügyfélszolgálatot sikerült kialakítani a vállalkozók szakszerű, gyors és udvarias kiszolgálására.

- Aztán jött 2000, az újratervezés éve, az akkori parlament megváltoztatta a kamarai törvényt eltörölte a kötelező tagságot, és november elsejétől egy új, önkéntes tagságra épülő kamarai modell alakult ki.. A törvénymódosítás feladat- és filozófiaváltásra késztette a kamarákat, de vitt bennünket a lendület. Talán a korábbi erőfeszítéseinket, munkánk színvonalát igazolta, hogy a vidéki kamarák közül arányaiban itt sikerült a legtöbb tagot megtartani. És újra elnöknek választottak.

Oroszlánok között

- 2001-ben megalakult a világ legnagyobb jótékonysági szervezetének szegedi klubja, a Szeged Első Lions Club. Senkit nem lepett meg, hogy alapító elnökét dr. Szeri Istvánnak hívják, aki idén éppen a soros elnöki feladatokat is ellátja. Hogyan kerültek az oroszlánok Szegedre?  

- Egy szakmai úton beszélgettem a Miskolci Közlekedési Vállalat akkori vezetőjével, amikor kiderült, náluk már működik Lions klub. Megismertem a munkájukat, tetszett, és miután találkoztam a Lions klubok országos kormányzójával is, elkezdtem a szervezést, kiváló embereket szedtünk össze, barátokat, ismerősöket, orvosokat, üzletembereket, akikkel érdemes volt elindulni. 2001. június 16-án tartottuk az alapító estünket, 27 alapító taggal. Ma 51-en vagyunk, és több pártoló tagunk is van. Rögtön az elején eldöntöttük, hogy elsősorban halmozottan hátrányos helyzetű illetve fogyatékkal élő gyermekeket szeretnénk támogatni, a velük foglalkozó szervezeteken, intézményeken keresztül. Mint például az Agyagos utcai Waltner Károly gyermekotthon lakóit. Ötven körül lehet azoknak a civilszervezeteknek, alapítványoknak a száma, amelyeket az elmúlt 22 évben támogattunk. Átlagosan évi 5-6 millió forintot tudunk összegyűjteni jótékonysági célokra.

- A Lions klub ugyan elsősorban gyermekintézményeken keresztül támogatja a rászorulókat, de évekkel ezelőtt éppen ön javaslatára direktben nyitottak a szegény családok felé is. Hogy csinálják?

- Mindig az a nagy kérdés, ki rászoruló. Kit tudják ezt legjobban? Hát a védőnők. Az SZTE szegedi védőnőszolgálatát kértük meg, hogy évről-évre válasszanak nekünk ötven családot. Vagyis a karácsonyi szeretetcsomag akciónknak már hagyománya van, sőt, néha hasonló húsvéti akciót is szervezünk. Hogy miből? Egyrészt „koldulunk” különféle cégektől elsősorban olyan tartós élelmiszereket, ami kell egy háztartásba, konzerv, liszt, olaj stb., és persze édességet is veszünk a gyerekeknek. Másrészt, megpróbálunk pénzbeli adományokat is gyűjteni, és persze mi magunk, tagok is beletesszük a magunkét. Vásárolunk és csomagolunk. Arra nagyon ügyelünk, hogy az ötven címre mindig a tagok vigyék ki a csomagot. 

- Tavaly meg azt találtuk ki, hogy lehozzuk a Pál utcai fiúkat a színházba, amire minden szegedi iskolából jöhet 10-10 halmozottan hátrányos gyerek, ingyen. Akkora volt az érdeklődés, hogy két előadást kellett tartani, a délutáni volt az ingyenes a gyerekeké, az esti pedig az előadásokat finanszírozó felnőtteké. Idén szintén a Dés-Geszti szerzőpáros darabját, A dzsungel könyvét hozzuk Szegedre – május 24-én lesz az előadás.  

- Egyébként vannak sztenderd jótékonysági rendezvényeink, a Szegedi Nemzeti Színházba például évente meghívunk valakit a hazai rock nagyjai közül – így fellépett már nálunk Zorán, Presser, Koncz Zsuzsa, Bródy, Sebestyén Márta, Charlie, Demjén, Somló, Hobó, tavaly Révész Sándor jött volna, betegsége nem tette lehetővé a fellépését.

A Lions nemzetközi jelszava: We Serve – Szolgálunk. Ehhez tartjuk magunkat is. 

 

Dióhéjban

Dr. Szeri István 1994-től 2008-ig, vagyis 14 éven át vezette a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát. 2000-ig alelnöke volt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK) is. Munkássága megbecsülésére mi sem jellemzőbb, mint hogy később, 2012 februárjában a kamara küldöttgyűlése - utóda, Nemesi Pál javaslatára - tiszteletbeli örökös elnökké választotta. Aki egyébként azóta is számos feladatot vállal és lát el mind a vármegyei mind az országos kamarában. Kezdettől fogva vezeti az MKIK Közlekedési és Logisztikai Kollégiumát, a vármegyei kamarában tagja a Békéltető Testületnek (évi 30-40 békéltetés fűződik a nevéhez), 25 éve szervezi a Nemzetközi Közlekedési Konferenciát Szegeden, egy év maradt ki csupán a Covid miatt. Munkásságát a város közgyűlése korábban Szegedért Emlékéremmel ismerte el. Utolsó munkahelyéről, KTI Közlekedéstudományi Intézet személyközlekedési igazgatójaként vonult nyugdíjba., Nyugdíjasként is dolgozik mint tudományos főmunkatárs.  segítve ezzel volt kollégái munkáját. Ma a is oktat az egyetemen, az SZTE Gazdaságtudományi Karán marketingmenedzsmentet tanít mesterszakos hallgatóknak más egyetemeken közlekedési tárgyú kurzusokat és tudományos előadásokat tart.

Szabadidejében - szerencsére már több ideje van családjával, unokájával is foglalkozni - sokat mozog, 6-8 kilométereket is sétál naponta hosszúszőrű retriever kutyájával, és teniszezik barátaival. És természetesen kint van minden hazai kézilabda és jégkorong-mérkőzésen.