Puhult a brit Brexit-javaslat, de nem mindenhol és nem mindenben
Bizonyos területekre kiterjedő „társulási szerződést”, és bizonyos szektorokat lefedő „szabadkereskedelmi megállapodást” javasol egyebek között a Londonban nyilvánosságra hozott „kilépési Fehér Könyv”, felvetve a Nagy-Britannián át EU-ba tartó külső áruk brit részről – EU-konform módon történő – elvámolását, de kizárva ebből a brit piacra szánt termékeket, továbbá elvetve EU-polgárok szabad munkavállalását, valamint az ügyek nagy részénél az Európai Bíróság illetékességét.
Michel Barnier európai uniós Brexit-ügyi főtárgyaló óvatosan csak annyit reagált a brit kormány által múlt pénteken elfogadott, és teljes terjedelmében csütörtök bemutatott mintegy százoldalas Fehér Könyv kapcsán, hogy a Bizottság a tagországokkal és az Európai Parlamenttel együtt „behatóan tanulmányozni” fogják az abban foglaltakat.
Az első sajtójelentések ugyanakkor visszatérően kétségüknek adtak hangot amiatt, hogy a láthatóan túlnyomórészt mégiscsak elsősorban az EU egységes piaci adottságokból „szelektíven” részvételt vagy kiválást kilátásba helyező brit anyag európai olvasatban kimeríti majd az uniós részről kezdettől fogva kizárt „szemezgetés” gyakorlatét, és ezért könnyen elutasítás lehet a vége.
A brit kormány mindenesetre azon meggyőződését fejezte ki, hogy az adott javaslat végrehajtásával kiváltható lesz a legsúlyosabb probléma: egy esetleges szárazföldi határ létrehozása a brit Észak-Írország és az Ír Köztársaság között.
A javaslat „puha” része – ami kiváltotta David Davis korábbi „kilépésügyi miniszter” és Boris Johnson külügyminiszter lemondását – az ipari és mezőgazdasági termékek vonatkozásában lényegében szabadkereskedelmi rezsim bevezetését javasolja, ami kiegészülne azzal, hogy a vonatkozó szektorokban a brit szabályozási háttér (például élelmiszer- és agrárszabványok vonatkozásában) lényegében az EU egységes piaci joganyaghoz igazodna, (más szóval: kilépés után sem változtatnának a mai, EU-konform állapotán, és a jövőben is követnék az uniós szabálymódosításokat).
Ez, valamint egy „könnyített vámeljárási rendszer” brit megítélés szerint egyszer és mindenkorra szükségtelenné tenné a „kemény határt” a két ír terület között. (Vámeljárásban arról lenne szó, hogy a végső célját tekintve európai uniós piacra szánt, harmadik országból Nagy-Britanniába érkező árukat a brit vámhatóság EU-konform módon elvámolná és a vámbevételt a brüsszeli közösségi büdzsébe utalná át, míg a brit piacra szánt termékeknél egyedi brit szabályok szerint történne a vámolás.)
Nem lenne része a „szabadkereskedelmi” rezsimnek a szolgáltatás, és a munkaerő szabad áramlása, (az utóbbi kapcsán csupán annak kilátásba helyezésére korlátozódik a brit papír, hogy Nagy-Britannia a jövőben is „nyitott és toleráns ország” marad majd európai munkavállalók előtt). A turizmusban fennmaradna a kölcsönös vízummentesség.
A brit papír egy sor területen jelenlegi részvételének fenntartását szeretné. Tagja maradna bizonyos európai ügynökségeknek, (így mindenekelőtt a vegyipari, a gyógyászati és a légiközlekedési ügynökségnek). Cserébe ezek kapcsán elfogadnák az Európai Bíróság joghatóságát, csakúgy, mint minden olyan területen "figyelembe vennék" a luxembourgi jogértelmezést, ahol brit részről is érvényesnek tekintett európai uniós joganyag alkalmazásáról van szó. Az Európai Unió és Nagy-Britannia közötti esetleges vitás ügyekben ugyanakkor független döntőbíróságra bíznák az ítéletet.
Sokaknak feltűnt, hogy a brit kormány beleszólásra, vagy véleményalkotás lehetőségére tartana igényt minden olyan európai uniós jogalkotás kapcsán, amelyek fentieket (tehát az áruforgalomra szűkített szabadkereskedelmi területet, valamint az ügynökségek működését) érinthetik.
Szinten aktív tagságra számítanak az Europolban és az Eurjust-ban, (adat, és információ-megosztást is felvetnek az EU és a brit kormány között), miként szoros együttműködést javasolnak kül- és védelempolitikában, valamint a fejlődő országok támogatásában.
Forrás: BruxInfo - 2018. július 12.
