Ezért osztanak sokkal kevesebb pénzt Magyarországnak
Akár politikai szándék (is) húzódik meg mögötte, akár nem, az uniós politikák 2021 és 2027 közötti finanszírozásáról közzétett eddigi bizottsági javaslatok első számú kárvallottjának a közép-és kelet-európai tagállamok és közölük is különösen a magyarok tűnnek. Az előző hétéves keretköltségvetéshez hasonlóan a soron következő kitárgyalása során is lesz honnan visszakapaszkodni.
A 2021 és 2027 közötti uniós keretköltségvetésről szóló hivatalos javaslat május eleji bemutatása után az Európai Bizottság az elmúlt napokban előterjesztette a magyar szempontból legfontosabb politikai területek jövőbeni szabályaira vonatkozó szövegtervezeteit. Bár néhány fejezet – így a migrációs és a külkapcsolati – még csak ezután lát napvilágot, magyar szempontból már megvonható egy előzetes mérleg. És ez a legkevésbé sem hízelgő hazánk számára. Annyira nem, hogy a 2007 és 2013 közötti pénzügyi kerethez hasonló hendikepet kellene ledolgoznia a kormánynak a nemsokára induló tárgyalásokon.
Az első számok ugyanis azt mutatják, hogy Magyarország nemzeti pénzes borítéka mind a két uniós transzferek szempontjából legfontosabb területen jelentős, az EU-átlagot meghaladó, vagy jóval meghaladó mértékben csökkenni fog. Ráadásul a kohéziós politika, vagy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) Brüsszel által javasolt új szabályai is a szegényebb nettó kedvezményezett országok számára előnytelenül alakulnak.
Összehasonlítható, azaz 2018-as árakat alapul véve hazánk felzárkóztatási (regionális politikai) forrásai 2021 után 24 százalékkal, 5,7 milliárd euróval csökkennének, míg a közös agrárpolitikánál az első számítások szerint nagyjából 21,6 százalékkal kevesebb uniós támogatás jutna a hazai agrárszektornak, mint ugyancsak 2018-as árakon mérve 2014 és 2020 között. Vagyis, a kohéziós politikánál negyedével (23,6 milliárdról 17,9 milliárdra), a KAP esetében pedig több mint ötödével 10,377 milliárdra csökkenne a magyar támogatás mértéke.
Ez mindkét esetben jóval nagyobb az átlagnál, ami a kohéziós politika esetében 10, a közös agrárpolitikánál pedig nagyjából 15 százalék (2018-as, azaz összevethető áron számolva).
Mi az oka hát ennek az első pillantásra eléggé drasztikus elvonásnak és vajon az egészhez köze lehet-e annak, hogy a költségvetés tervezői móresre akarták-e tanítani Magyarországot és Lengyelországot, ahogy azt kormányzati tényezők mindkét országban gyanítják?
Az Európai Bizottságnál tagadják, hogy bármiféle büntetési szándék is motiválta volna a testületet a pénzügyi terv kidolgozásakor és Brüsszelnek van is egy logikusnak és védhetőnek tűnő narrativája a közép- és kelet-európaiak számára inkább kedvezőtlen végeredményre. Ez pedig az, hogy a Brexit miatt kieső költségvetési forrásokat szerinte muszáj volt részben megtakarításokkal ptolni, illetve az élet azt is napirendre tűzte, hogy más politikai területekre (ilyen például a migráció, vagy a biztonság) az eddiginél több pénzt fordítsanak.
Már a kiindulópont is rossz volt
Ilyen szempontból Közép-Európát eleve hátrányosan érintette az, hogy a Bizottság a büdzsé érdemi növelése helyett éppen a bevételeik szempontjából legfontosabb két területen, a kohéziós és az agrárpolitikánál határozott el jelentős megtakarításokat, amelyek valódi mértékét egy ideig ködösítéssel igyekeztek eltitkolni.
De, nem csak a politikai prioritások esetében történt hangsúlyváltás, hanem az elmúlt hét évben a regionális politikán belül is korábban nem tapasztalt mértékű változások történtek – állítja a Bizottság. Miközben a közép- és kelet-európai tagállamok többsége látványos felzárkózást hajtott végre és közelített az Unió átlagos fejlettségi szintjéhez, addig a gazdasági és pénzügyi válságot leginkább megsínylő déli országok egy főre eső GDP-je visszaesett. A görögök például az EU-átlag 91 százalékáról estek vissza 69 százalékra 2018-ra, éppen a magyarok és a lengyelek szintjére. De, Olaszország is az átlag alá került 91 százalékkal.
Ebből az is következett, hogy ha csak nem növekszik a kohéziós torta mérete, a déliek javára és a keletiek rovására bizonyos mértékű átcsoportosítás fog történni. Amikor ezt elsőként a Financial Times még a keretköltségvetési javaslat elfogadása előtt megszellőztette, óriási felháborodást váltott ki az EU keleti részében.
Miért éppen ekkora a csökkentés?
Ilyen előzmények után néhány (egy-két?) milliárd eurós vágásra valószínűleg mindenképpen számítani kellett Magyarországnak is, a 24 százalékos lefaragás előtt azonban sokan értetlenül állnak. Annál is inkább, mert ha a Bizottság – mint állítja – az EU-szerződéshez tartotta magát és a legelmeradottabb régiók felzárkóztatásához különítette el a források zömét, a magyar és a lengyel egy főre jutó GDP szintje még most is 31 százalékkal elmarad az EU27-ek átlagától.
„Akkor hogy lehet az, hogy a 91 százalékon álló olaszok több pénzt kapnak, nekünk meg jóval kevesebb jut?” - jegyezte meg egy nevének mellőzését kérő forrás. Ez persze megmagyarázható azzal, hogy ha az olaszok visszaestek, akkor ők többet kapnak, mint régen, ha pedig a mi helyzetünk javult, akkor nekünk most a korábbihoz képest kevesebb jár. De, nyílván a fajlagos támogatás mértéke számít igazán.
Magyarország a csehekkel, az észtekkel, a litvánokkal és a máltaiakkal együtt százalékos arányban a legtöbb pénzt bukná a Bizottság javaslatának értelmében a 2020 előtti időszakhoz képest (abszolút értelemben a lengyelek a legtöbbet, körülbelül 20 milliárd eurót).
A Bizottságnál állítják, hogy „objektív mérce” alapján jött ki ez a matek, ami egyfelől tükrözi a fent említett belső átrendeződést az országok között, másfelől pedig az új kihívásokra való tekintettel szükségessé tette a kohéziós büdzsé tagállamok közötti elosztásához 1999-óta használt képlet átsúlyozását. Úgy, hogy az az egy főre jutó GDP-n túl (ami továbbra is messze a meghatározó) jobban tükrözze a munkanélküliséget, a befogadott menekültek számát és a CO2-kibocsátási erőfeszítéseket is. Egyszóval a kritériumok nem kifejezetten a közép- és kelet-európai „új” tagok érdekeinek megfelelően módosultak.
Bizottsági források a BruxInfónak még azt is elárulták (erről részletesen lásd május 30-i cikkünket), hogy Magyarország esetében tovább növeli a „veszteséget” az a 4 milliárd euró, amivel hazánknak a legutóbbi keretköltségvetés tárgyalása során feljavították a csomagot. A növekmény fele abból állt elő, hogy a magyaroknak és a baltiaknak 10 százalékkal magasabb (a GDP 2,59%) „pénzköltési limitet” (capping) határoztak meg, mint a többieknek. A második két milliárd pedig a már idézett brüsszeli források szerint az uniós patnerek „ajándéka” volt a tárgyalások végjátékában.
Legutóbb tényleg túlnyertük magunkat?
Mindez azt sugallja, hogy a magyarok legutóbb ”túlnyerték magukat”, így most az dukál, hogy helyrebillenjen a mérleg nyelve. Igazság szerint azonban már a kétmilliárdot eredményező plafonemelés is egy torzítóan alacsony és utólag irreálisnak bizonyult növekedési előrejelzést tett helyre, még ha a Bizottság akkori számítása nem is volt jogszerűtlen.
A figyelemnek a 4 milliárdos „ajándék” és a kiszámítási képlet felé terelése azonban elfed egy ennél fontosabb tényezőt, ami már az előző többéves büdzsénél is komoly hátrányt jelentett hazánk számára. Ez nem más, mint a capping, vagyis az egy ország által a GDP-je arányában maximálisan felhasználható kohéziós politikai támogatások összege.
A Bizottság új javaslatában három eltérő „sapka” is van. A három legszegényebb tagállam (az uniós átlagos nemzeti össztermék 60 százaléka alatti országok), Bulgária, Románia és Horvátország számára ez a GDP 2,30 százaléka. A következő kategória a 60 és 65 százalék között, ahol a plafon már csak 1,85 százalék. Végül a többi tagállam esetében egységesen 1,55 százaléknál húzta meg Brüsszel az igénybe vehető támogatások felső határát.
Capping, avagy a magyar forráscsökkentés elsődleges oka
Egyeseknek szemet szúrt, hogy Magyarország és Lengyelország éppen lecsúsztak az egyébként csak a lettek számára elérhető második kategóriáról, mert 65% helyett 66%-on állnak az egy főre jutó GNI tekintetében). Véletlen egybeesés vagy nem az? Tény, hogy az új capping eleve határt szab a forrásoknak és tulajdonképpen teljesen irrelevánsá teszi a nyilvánosság előtt sokat vitatott megváltoztatott kritériumokat. Hiába eredményezne azoknak a figyelembevétele magasabb támogatási összeget, ha a felső maximális korlát automatikusan tetejezi az összeget.
A capping új szintje nagyjából 40 százalékkal alacsonyabb, mint a jelenlegi Magyarország számára, és a BruxInfónak nyilatkozó bizottsági források is elismerték, hogy reálisan 24 százaléknál is nagyobb, 30 százalék fölötti lett volna a vágás (a cseheknél meg 50%), ha a testület „nagylelkűen” nem 24 százalékon húzta volna meg a határt és nem vett volna igénybe egy „védőhálót”.
A Bizottság javaslatainak elkészítésekor hagyományosan meghúz egy százalékos határt, aminél több pénzt nem „bukhat”, illetve nem nyerhet egy ország az előző hétéves időszakhoz képest. Ez a limit eddig 45 illetve 10 százalék volt. Most lefelé 24, illetve felfelé 8 százalék lesz a határ. Utóbbinak „köszönhetően” Bulgáriának és Romániának, a két legszegényebb tagállamnak sokkal kevesebb növekménnyel kell majd beérnie az indokoltnál.
Mindebből az is következhet, hogy a magyar kormánynak, akárcsak hét éve ismét azért kell majd küzdenie a kormányközi tárgyalásokon, hogy a cappingnél méltányosabb besorolást kapjon és így növelje támogatásainak összegét. De, ez már egy másik történet.
A szabályok sem előnyösen változnak
Nem elég, hogy a felzárkóztatási támogatások mértékét illetően elég nagy vágásnak néznek elébe a V4-ek, a kohéziós politika szabályaiban javasolt változások többsége is hátrányosnak tűnik rájuk nézve. Először is a legelmaradottabb (uniós átlagos fejlettségi szint 75% alatti) régiókat érintő projektek esetében a nemzeti önrész 15 százalékról 30 százalékra emelkedne Brüsszel elképzelései szerint.
Másodszor, az úgynevezett n+3-as szabály n+2-re módosul, azaz egy évvel kevesebb idő áll majd rendelkezésre a számlák benyújtására Brüsszelben, és ezzel megnövekedhet a forrásvesztés kockázata is.
Első hallásra jó hír, hogy 5 millió euró érték alatt elszámolható lesz a támogatás terhére az áfa. Ezt azonban relativizálja az, hogy a közlekedési és környezetvédelmi beruházások zöme 5 millió eurós értékhatár felett van.
A regionális politikából „kiszervezett” Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF) vonatkozó javaslatból sem jönnek ki túl jól a közép-európaiak. Miközben a kohéziós alap mérete egyes számításom szerint megfeleződik 2020 után, addig az abból a CEF-re (közlekedési projektekre) elkülönített összeg változatlanul 10 milliárd euró körül marad. Bár a kohéziós országok ezután is három évig igényt tarthatnak a keret arányosan rájuk jutó részére, de már csak a 70, és nem a 100 százalékára, és a 30 százalékot a javaslat értelmében szét lehet majd osztani a többi kohéziós ország között.
Ezért nagyobb a vágás a KAP-nál
A közös agrárpolitikánál, mint írtuk 21 százaléknál magasabb csökkentés áll ki Magyarországnak a Bizottság javaslata szerint. Az első számítások szerint 16,4 százalékkal fogynának a közvetlen jövedelemtámogatások, majdnem 27 százalékkal pedig a vidékfejlesztési büdzsé. Az utóbbi egyébként egységesen minden ország számára azonos arányban csökenne 2020 után.
Annak, hogy a vágás mégis nagyobb lenne az előzetesen vártnál, egy fő oka van. Magyarországnak is hozzá kellene járulnia az átlagos hektáralapú támogatási szinttől jóval elmaradó országok (főleg a baltiak és a románok) felzárkóztatásához. Ez jelentős változás a jelenlegi helyzethez képest, amelyben csak az átlagos szint fölöttieknek kell fizetniük a számlát. Hazánk valamivel az átlag alatt van és vélhetően vitatni fogja a javaslatnak ezt a részét is.
Az összképhez tartozik az is, hogy hazánk a többi régiós partneréhez hasonlóan nettó befizetője (és lesz is) a Horizon Europe névre keresztelt 100 milliárd eurós uniós kutatási és innovációs programnak, amelynek fő kezdeményezettjei a fejlett kutatási és oktatási infrastruktúrákkal rendelkező tagállamok.
Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy a Bizottság a menekültek és a migránsok befogadására és társadalomba való beilleszkedésére szánt költségvetési források megnövelését készül javasolni, nehéz lenne Magyarország (és régiós partnerei) számára kedvezőnek és kiegyensúlyozottnak nevezni a Bizottság költségvetési terveit.
Az Európai Bizottság sokszor kényszerű választásai nem csak a közösség keleti tagjait büntetik, de legalábbis a kiadások esetében összességében nagyobb mértékben büntetik őket, mint másokat.
Forrás: bruxinfo.hu
