Adózás: új szabályok a forrásadó-eljárásokra vonatkozóan
Az Európai Tanács május 14-én megállapodásra jutott (általános megközelítés) a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez.
Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a bankok vagy a befektetési platformok számára.
"A tőkepiaci unió működésének javításához elengedhetetlen az adórendezési eljárások összehangolása. Örömömre szolgál, hogy megállapodásra jutottunk erről a fontos javaslatról, amely segítséget nyújt majd abban is, hogy sokkal hatékonyabban lépjünk fel az adócsalással szemben. Az irányelv emellett megkönnyíti a más országokban történő befektetéseket, és remélhetőleg arra ösztönzi különösen a lakossági befektetőket, hogy az európai pénzügyi piacokon fektessenek be, ami végső soron az egész gazdaság javát szolgálja." - Belga pénzügyminiszter
Jelenleg a határokon átnyúló befektetések esetében számos tagállam vet ki adókat a külföldön élő befektetőknek (tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok és részvények után) fizetett osztalékokra és (kötvények után) fizetett kamatokra. Ugyanakkor e befektetőknek jövedelemadót kell fizetniük ugyanezen jövedelem után az illetőségük szerinti országban.
Bár a tagállamok közötti egyezmények célja a kettős adóztatás problémájának megoldása, a valóságban a forrásadó-rendezés igénylésére irányuló eljárások tagállamonként jelentősen eltérnek, ami azt eredményezi, hogy az adórendezési vagy -visszatérítési eljárások hosszadalmasak, költségesek és nehézkesek. Ezen eljárások esetében fennáll a nagyszabású adócsalások kockázata is.
A forrásadó-kezdeményezés gyorsabbá, egyszerűbbé és egyúttal biztonságosabbá teszi az adórendezési eljárásokat.
Az irányelv bevezeti a közös uniós digitális adóügyi illetőségigazolást (eTRC), amelyet az adózó befektetők használhatnának a forrásadó-rendezésre szolgáló gyorsított eljárások igénybevétele érdekében.
A tagállamok automatizált eljárást vezetnek be a digitális adóügyi illetőségigazolások kiállítására a joghatósági területükön adóügyi illetőséggel rendelkezőnek minősülő természetes személyek és szervezetek számára.
Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy két olyan gyorsított eljárást alkalmazzanak, amelyek kiegészítik a jelenlegi szokásos forrásadó-visszatérítési eljárást. Ezáltal az adórendezési és -visszatérítési folyamatok gyorsabbá és összehangoltabbá váltnak az EU-ban.
A tagállamoknak az alábbi rendszerek egyikét vagy mindkettőt kell alkalmazniuk:
A Tanács egyetértett abban, hogy a tagállamoknak a gyorsított eljárásokat kell alkalmazniuk, ha biztosítják a nyilvánosan forgalmazott részvények után fizetett osztalékra kivetett forrásadó-többlet rendezését.
A tagállamok fenntarthatják a jelenlegi eljárásaikat, és nem kell alkalmazniuk az irányelv III. fejezetét, amennyiben:
A Tanács emellett egyéb olyan körülményeket is bevezetett a szövegbe, amelyek fennállása esetén a tagállamok részben vagy egészben kizárhatják a forrásadó-rendezés iránti kérelmeket a gyorsított eljárásokból azzal a céllal, hogy további ellenőrzéseket végezzenek a csalás megelőzése érdekében.
A Tanács kiegészítette a szöveget a közvetett befektetésekre vonatkozó rendelkezésekkel. Ezek a rendelkezések azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a befektető nem közvetlenül, hanem kollektív befektetési vállalkozáson keresztül fektet be értékpapírokba.
A rendelkezések biztosítják, hogy a jogszerű befektetők, például bizonyos kollektív befektetési vállalkozások vagy befektetőik igénybe vehessék a gyorsított eljárásokat.
Az új szabályok értelmében a bejegyzett tulajdonos nevében forrásadó-rendezést kérelmező tanúsított pénzügyi közvetítőknek ellenőrizniük kell a bejegyzett tulajdonos adórendezésre való jogosultságát.
Az irányelv szabványosított adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a pénzügyi közvetítők (például a bankok vagy a befektetési platformok) számára. Ez megkönnyíti a nemzeti adóhatóságok számára az esetleges adócsalások vagy adóvisszaélések feltárását.
A tagállamok nemzeti nyilvántartásokat hoznak létre, amelyekben a nagy (és opcionálisan a kisebb) pénzügyi közvetítőknek nyilvántartásba kell vetetniük magukat ahhoz, hogy tanúsítottá váljanak. A nyilvántartásba vételi eljárás egyszerűsítése érdekében a Tanács megállapodott a tanúsított pénzügyi közvetítők európai portáljának létrehozásáról.
Ez a portál olyan külön erre a célra létrehozott, központi honlapként fog működni, ahol elérhetők lesznek a nemzeti nyilvántartások.
A tagállamok megtartják a tanúsított pénzügyi közvetítők meghatározott esetekben történő nyilvántartásba vételéhez és törléséhez, valamint az őket érintő intézkedések elfogadásához szükséges mérlegelési jogkört.
A nyilvántartásba vételt követően a pénzügyi közvetítőknek jelenteniük kell az illetékes adóhatóságoknak az ügylet nyomon követéséhez szükséges információkat.
A tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy szélesebb körű adatszolgáltatást kérjenek az ügyletekkel kapcsolatban az esetleges adóvisszaélések vagy adócsalások felderítése érdekében.
A Tanács a közvetlen adatszolgáltatáson túl a közvetett adatszolgáltatást is lehetővé tette. Közvetlen adatszolgáltatás esetében a tanúsított pénzügyi közvetítőnek közvetlenül a forrás szerinti tagállam illetékes hatóságának kell adatot szolgáltatnia. Közvetett adatszolgáltatás esetében az értékpapír-fizetési lánc mentén minden egyes tanúsított pénzügyi közvetítőnek információt kell szolgáltatnia.
A Tanács megállapodott arról, hogy a tagállamoknak szankciókat kell alkalmazniuk az ezen irányelvből eredő kötelezettségeknek való meg nem felelés esetén.
Az Európai Bizottság 2023. június 19-én nyújtotta be a FASTER-irányelvre vonatkozó javaslatot.
A javaslatra a különleges jogalkotási eljárás vonatkozik, melynek során a Tanács egyedüli jogalkotóként jár el. A Tanácsban egyhangú döntés szükséges. Az Európai Parlament a vele való konzultációt követően 2024. február 28-án nyilvánított véleményt. Mivel azonban a Tanács a tárgyalások során módosította az irányelv szövegét, az Európai Parlamenttel ismételten konzultációt kell folytatni az elfogadott szövegről.
A jogász-nyelvészek ellenőrizni fogják az elfogadott szöveget, majd a Tanács hivatalosan is elfogadja az irányelvet, amely azután kihirdetésre került az EU Hivatalos Lapjában és hatályba lép.
A tagállamoknak 2028. december 31-ig kell átültetniük az irányelvet nemzeti jogukba, de a nemzeti szabályok 2030. január 1-jétől lesznek alkalmazandók.
Forrás: Európai Tanács, Sajtóközlemény 2024.05.14.