A Csongrád-Csanádi Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági díját 2024-ben Pap Sándor, az OTP Bank szegedi fiókjának igazgatója, kamarai küldöttünk kapta. Méltatói rendre kiemelik, hogy bankárként és magánemberként is imponáló figyelemmel építi és ápolja kapcsolatait a vállalkozásokkal, cégvezetőkkel, intézményekkel, a társadalmi felelősségvállalás jegyében pedig példamutató módon segíti, támogatja a rászorulókkal foglalkozó civil szervezeteket nemes ügyeikben. Vallja, egy bank legfőbb értéke a bizalom.

– Nem túl gyakori, hogy olyasvalakinek ítéli a kamara a Csongrád-Csanád Vármegye Gazdaságáért Díjat, aki ugyan kapcsolódik a vállalkozások világához, de maga nem vállalkozó. Mire gondolt, amikor meghallotta a nevét a díjátadó ünnepségen?

– Elöljáróban el kell mondanom, hogy nem vagyok tősgyökeres szegedi, Békéscsabáról jöttem. 2012 januárjától viszont – mióta kineveztek az OTP szegedi fiókjának élére – igyekszem szegedivé válni. És most a díj átadásakor azt éreztem, hogy sikerült. Hiszen azt a jóleső visszajelzést kaptam, hogy befogadtak, elismerik és köszönik az elmúlt tizenkét éves tevékenységemet. Amivel igyekeztem minél több vállalkozásnak, a társadalmi felelősségvállalás jegyében pedig civil szervezeteknek, alapítványoknak, szociális intézményeknek a segítségére lenni.

– Csakhogy más is tanulhasson belőle, hogyan lehet jól beilleszkedni egy új városi környezetbe, vállalkozói társadalomba, a helyi közösség életébe?

– A kulcsát én mindig abban látom, hogy el kell indulni a vállalkozók közé, részt kell venni az életükben, közösségi rendezvényeiken, minden olyan társadalmi eseményen, ahol ők is megnyilvánulnak. Ott kell lenni mindenütt, ahol ők ott vannak. A társadalmi felelősséget is komolyan kell venni, a szűkebb környezetünkért, a városért, a vármegyéért. Fel kell vállalni azokat a jó ügyeket, amelyekhez mindenképpen kell a vállalkozók, cégek támogatása, segítése. Ha az ember igyekszik önmagát adni, befogadják, és onnantól kezdve ezek a kapcsolatok kölcsönösen jól tudnak működni. Nem udvariasságból mondom, mély meggyőződésem, hogy az itteni vállalkozói társadalom rendkívül befogadó közösség. Nyilván nem véletlen, hogy a Csongrád-Csanád vármegyei kamara létszámarányosan az egyik legerősebb önkéntes tagságú vállalkozói közösség az országban. És talán a leginnovatívabb is, hiszen látom, naprakészen reflektálnak és koncentrálnak a vállalkozásokat érő kihívásokra, változásokra. Nincsenek üresjáratok, mondvacsinált, látszólagos feladatok. Talán azért is, mert a kamara is képes a megújulásra, elég, ha csak arra gondolok, hogy mennyi fiatal vállalkozó, cégvezető vesz részt a kamara munkájában, vezető tisztségeket is vállalva.

– Gondolom, elég jó rálátása lehet a vállalkozói szféra egészére. Milyennek látja a vármegyei, illetve szegedi vállalkozók helyzetét, gondolkodását, jövőjét? Vízválasztó-e a generációs különbségek?

– Az a summás kifejezés nem igaz, hogy csak a fiatalok nyitottak a változásokra, hiszen az idősebb vállalkozók körében is szép számmal találunk ilyeneket. És fordítva, a fiatalok között is bőven találunk olyanokat, akik fölött mintha megállt volna az idő. Nemrég még az volt a mondás, hogy most már a változás az állandó életünkben, amit tudomásul kell venniük a vállalkozásoknak, és el kell fogadtatniuk a munkavállalóikkal is. Most viszont már, amellett, hogy a változás továbbra is állandósul, arra kell felkészülnünk, hogy a változás tempója irdatlan sebességgel gyorsul. Amelyik vállalkozás képes felpörögni erre az új fordulatszámra, az továbbfejlődik, megtartja vagy akár bővítheti is piacait, aki viszont erre nem képes, komoly bajokkal kell számolnia, piacokat veszíthet, könnyen a veszélyzónába csúszhat. És itt megint a kamara szerepvállalására kell utalnom, hiszen azzal, hogy rendezvények sorát szentelik a technológiaváltással, a digitalizációval, a robotizációval, a mesterséges intelligenciával, az adatbiztonsággal vagy éppen az új vezetési módszerekkel kapcsolatos kérdéseknek, komoly felkészülési lehetőséget kínálnak a vállalkozóknak. Nem is beszélve arról, hogy a változásokra fogékony vállalkozói közösségek meg is osztják egymással jó gyakorlataikat.

– És akkor most térjünk vissza Pap Sándorhoz. Gyermekkorában hogyan találkozott először a pénzzel, tudott-e bánni a zsebpénzzel?

– Vállalkozói légkör vette körül egész gyermekkoromat, ami több volt, mint egyszerűen, hogyan bánjunk a pénzzel. Persze tudtuk, hogy vigyázni kell a pénzre, de szüleim számára inkább az volt a kérdés, hogy mibe tegyük, mibe fektessük, hogyan forgassuk. Vagyis úgy nőttem fel, hogy a vállalkozás a mindennapok része volt a családunkban. Ezek után nem is vezethetett volna máshová az utam, mint a Közgazdaságtudományi Egyetemre (a mai Corvinusra), ahol gazdálkodás-menedzsmentet tanultam.

– És  hogyan  kötött  ki a banki szférában?

– Az egyetem befejezése után egy évig még én is a családi vállalkozásban dolgoztam, aztán megtalált egy banki állásajánlat, miért ne próbálnám ki azt is, éltem a lehetőséggel. Vállalkozás-finanszírozással kezdtem el foglalkozni a békéscsabai OTP-fiókban, amihez nagy hasznát vettem a családi vállalkozással töltött időknek.  Rajtam kívül nem is volt a banknál más olyan szakember, akinek vállalkozói múltja is lett volna. Azért az idősödő szüleim vállalkozását sem hagytam cserben, a későbbiekben is igyekeztem őket segíteni tanácsokkal és pénzügyi menedzseléssel.

– Milyen egy jó bankár, aki vállalkozás-finanszírozással foglalkozik?

– Amikor elkezdtem dolgozni az OTP-nél, az volt a hőskor, ekkor jelentek meg az első mezőgazdasági támogatások a vállalkozások életében. Békés megye pedig erős agrár megye volt, így viszonylag fiatalon sikerült elég komoly ügyfélportfóliót felépítenem. Aki vállalkozás-finanszírozással foglalkozik, ismernie kell azt is, hogy egy vállalkozónak, cégvezetőnek mi jár a fejében, amit mond, miért fontos neki, és miért úgy látja a helyzetét, ahogy. Szoktuk is mondani, hogy egy jó bankosnak mindenhez kell értenie, de legalábbis képben lennie, legyen szó mezőgazdaságról, iparról, szolgáltatásról, vagy éppen informatikai kérdésekről.

– Hogyan vezetett az útja aztán Szegedre, és mi minden várta új munkahelyén?

– Megürült a szegedi fiók igazgatói pozíciója, megpályáztam, és zöld utat kaptam. Így 2012-ben Szegedre költöztem. Amikor idekerültem, a megye teljes vállalkozói finanszírozása, teljes privátbanki területe; mikro- és kisvállalati körben Szeged és környéke; a klasszikus lakossági piacon a fiókhoz tartozó ügyfélkör kiszolgálása tartozott a feladatkörünkbe. Ebből adódóan nemcsak a megyeszékhely, hanem a környékbeli települések önkormányzataival, polgármestereivel, nagyobb cégek vezetőivel is folyamatosan kapcsolatban voltunk.

– Mi jelenti ma igazgatói munkájában a legnagyobb kihívást?

–  Szakterületekről szoktunk beszélni, érteni kell hozzá, jól kell csinálni, de kevesen gondolnák, hogy egy vezető számára egyre inkább a HR-menedzselés jelenti a legnagyobb kihívást.  Ebben sok minden benne van, a megfelelő személy kiválasztása, a meglévő kollégák megtartása, az új generáció beillesztése, a motiváció… A fiatalokkal külön kell foglalkozni, amit igényelnek is, teljesen máshogy gondolkodnak, mint mondjuk a tíz évvel ezelőttiek, más motiválja őket, könnyebben lépnek, kevésbé kötődnek. Dolgozni kell velük azon, hogy kihozzák magukból azt a teljesítményt, aminek a képessége bennük van.

– A munkáját a pénzintézet is maximálisan elismeri, 2021-ben megkapta az OTP legmagasabb díját, a Fáy András-díjat. Mondjon néhány érvet, hogy miért OTP?

– Úgy gondolom, hogy ebben a felgyorsult világban egy vállalkozó számára az a legfontosabb, hogy olyan biztos, stabil, kiszámítható és megbízható pénzügyi partnere legyen, amelyet ma is, holnap is, meg évek múlva is meg fog találni. A 2023-as banki stresszteszten egyedüli magyar bankként az OTP a negyedik legjobb helyezést érte el Európában. Az OTP-re egyébként nemcsak mint magyar bankra tekinthetünk, hiszen biztos pozíciókat szerzett Közép-Európa számos országában is, ami ugyancsak a bank stabilitását erősíti. Sőt, már Közép-Ázsiában, Üzbegisztánban is működünk. Az is fontos lehet egy vállalkozás számára, hogy olyan pénzügyi partnere van, amely az innovációval, az újító megoldásokkal, a változásokhoz való alkalmazkodással is igyekszik a vállalkozások érdekeit szolgálni. Amúgy a bank szerintem elsősorban a bizalomról szól. Ez a legnagyobb erőssége.

– Gyakori jelzők önnel kapcsolatban, hogy segítőkész, önzetlen, támogató, szociálisan érzékeny stb. Külön lehet-e választani Pap Sándort, a bankigazgatót, és Pap Sándort, a magánembert?

– Nem nagyon. Kollégáinktól is azt várjuk el, hogy a magánéletükben is őrizzék meg azt a tartást, hogy OTP-sek. Nem lehet szétválasztani magunkat két énre, a munkánk és a magánéletünk összhangját igyekszünk megteremteni. A leendő kollégáknak is azt szoktam mondani, hogy az OTP Bank Magyarország sok mindenben piacvezető hitelintézete, és ennek megfelelő példás magatartást várunk el tőlük. Mint munkáltató természetesen nem szólhatunk bele senkinek a magán­életébe, de azért az arányokra, a mértéktartásra fel szoktuk hívni a figyelmet – a fiataloknál például a közösségi média használatakor.
– Ami a társadalmi felelősségvállalást illeti, a vállalkozói közösség e téren is befogadott, egymásra találtunk azokkal, akik hasonlóan gondolkodva, nyitottak arra, hogy valamiféle többletet adjanak különféle nemes ügyekhez. Legyen szó a Gemma Központ, vagy éppen az Ágota Alapítvány támogatásáról. Nem feltétlenül kell mindig a segítség valamilyen tárgyiasult formájára gondolni, sokszor a kapcsolatainkon keresztül tudunk megoldáshoz segíteni valakiket, illetve ügyeket. Az a jó eredmény, amikor mindenki elégedetten és boldogan jön ki az együttműködésből…

 

Horgászbottól a kézilabdameccsig

Pap Sándort arról is megkérdeztük, ha adódik szabadideje, mivel szokta tölteni?
– A családdal, a gyerekekkel igyekszem a legtöbbet együtt lenni. Van egy 6 éves kislányom meg egy 3 éves kisfiam. Egyébként szeretek barkácsolni, de a kerti munkák is teljesen ki tudnak kapcsolni. Ráadásul most már „segítségem” is van, a kisfiamat is érdekli minden, ami szerelés és minden, ami kert, így állandóan ott sertepertél körülöttem. Vannak olyan régi hobbijaim, amiket idő hiányában elhagytam, ilyen a horgászat is. De mit tesz isten, kisfiam nemrégiben azzal állt elő, hogy ő mindenképpen pecázni szeretne. Én is nagyon sokat horgásztam gyerekkoromban, úgyhogy megkapta az első kis egyszerű horgászbotját, és már az engedélyeket intézem.  
– Szeretem a sportot is. Korábban sokat futottam, a gyerekek miatt ezt mostanában hanyagolom. Természetesen kint vagyok az OTP Bank–  Pick Szeged mérkőzésein, és noha a focit is kedvelem, oda ritkábban jutok ki.
– A zenében műfajtól függetlenül a minőséget kedvelem – ami lehet egy balett, vagy éppen egy könnyűzenei műfaj. Szeged egyébként is olyan gazdag kulturális programokban, hogy megtalál az ember minden műfajt, az operától a klasszikusokon át a musicalekig.