A technológiaváltás K+F konferenciáját szervezte meg a kamara a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködésben innovatív cégvezetőknek és fiatal kutatóknak október 20-án az ELI-ALPS Lézeres Kutatóintézetben. Ahogy a szervezők már a meghívóban is fogalmaztak, az ipar 4.0-nak nevezett technológiai, technikai és bizonyos szempontból kulturális forradalom gyorsvonatként dübörög mellettünk. A kérdés összetett, nem is tudja egy-egy szektor vagy szakértői kör megválaszolni: az akadémiai szféra, a vállalatok és a gyakorló tanácsadók közös összefogására, együttes gondolkodására van szükség. Ez történt legutóbb az ELI-ben is.

Dr. Kőkuti Attila, kamaránk elnöke köszöntötte a résztvevőket, emlékeztetve arra, hogy amikor az Ipar 4. 0 esélyeiről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Magyarországon – beleértve Csongrád megyét is – továbbra is egészségtelen a vállalkozások méretszerkezete, túlságosan magas a kis- illetve mikrovállalkozások aránya, ugyanakkor túl kevés a közép- és nagyvállalkozás. A kérdés viszont az, hogy egy exponencilisan gyorsuló technológiai, technikai fejlődéssel hányan tudnak lépést tartani. A kamara igyekszik minél több olyan rendezvényt tartani, amelyen felhívja a vállalkozók figyelmét a bekövetkező változásokra, és inspirálja, segíti őket a szükséges lépések megtételére. Mert óriási K+F szakadék tátong az egyes vállalkozói csoportok között – jegyezte meg az elnök.

Magyar narancs 4.0

Prof. dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem kuratóriumának elnöke, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke és mint az ELI-t működtető kft. ügyvezetője, így a rendezvény házigazdája is, lehetőséget biztosított a konferencia résztvevőinek, hogy bejárják az intézményt. Akik így tettek, láthatták, hogy – a professzor szavaival élve –, van Magyarországon olyan intézmény, majdnem 10 hektáron, ahol kompromisszum nélküli világszínvonal található. Tréfásan, a tanú című film híres poénjának pandantjaként fűzte hozzá: „Nem is kicsi, akkora mint egy narancs, nem is sárga, hanem narancsszínű, és nem is savanyú, hanem narancs ízű, mégis a mienk.”

A tanulásra való képesség döntő lesz

A professzor azzal kezdte az előadását, hogy az Ipar 4.0 jelentését sokáig nem értette, hogy az micsoda. Azt viszont meg tudta állapítani, hogy sokan, akik beszélnek róla, azok sem értik. A német nyelvű szakirodalomban talált eligazítást. Megértette, a tendenciát, és hogy az ipar 4.0-nak nagyon komoly társadalmi következményei lesznek: például a munkaerőpiac el fog tolódni abba az irányba, hogy az emberek egy része nem lesz alkalmas az intelligensebbé váló munkakörök betöltésére. És hogy a munkaerő számára a tanulásra való képesség lesz a legfontosabb követelmény. Már most ezt tükrözik a német vállalatvezetők körében végzett felmérések is. Azt nem tudják, hogy mit kell majd csinálni munkavállalóiknak, de hogy tanulniuk kell, abban biztosak. Ez az akadémiai szektor és az ipar kapcsolatot mindjárt definiálja is – húzta alá Szabó Gábor. Az akadémia feladata, hogy segítse az ipart ebben.
A professzor a magyar felsőoktatás történelmi mulasztásának nevezte, hogy kiszállt a nem klasszikus képzések közül az élethosszig való tanulásból, szabad prédává téve a területet. Az alapképzésben pedig a problémamegoldásra és a tanulási készségre vonatkozó kompetenciákat kell fejleszteni – hangsúlyozta. Szabó Gábor szokta is mondani hallgatóinak, mire gondol: lehet, hogy konkrétan nem értesz semmihez, de bármihez jobban értesz, mint bárki más. A fizikai törvényszerűségeket, összefüggéseket könnyen meg lehet nézni, fel sem kell állni az asztal mellől, de mire megy vele, ha nem tudja problémamegoldásra használni.

Segítenek a partnerkeresésben

Az egyetem kuratóriumi elnöke szerint a következő évtizedeknek arról kell szólnia, hogy a felsőoktatás együttműködik a versenyszférával a munkaerővel kapcsolatos, folyamatosan változó tudásigény kielégítésére. Az akadémiai szféra másik alapvető funkciója pedig a kutatás-fejlesztési háttér biztosítása. – Az itt ülőknek és az egyetemi kollégáknak is nagyon sok teendője van abban, hogy a kkv-k, különösen a mikrovállalkozási szektor megtalálja az együttműködés lehetőségeit” – húzta alá a professzor. Biztosan van olyan, akivel már a probléma, a feladat kitűzésénél is közösen kell gondolkodni. Számos vállalkozásnál gondolhatják úgy, hogy ott van egy nagy mamutintézmény, a Szegedi Tudományegyetem, kivel tudok beszélni? Nos, az egyetem innovációs igazgatósága többek között azért van, hogy egyablakos kiszolgálást biztosítson a vállalkozásoknak, vagyis segítenek a partnerkeresésben is. Nagyjából kétezer ember foglalkozik kutatás-fejlesztéssel az egyetemen, hogyan is találná meg közöttük egy kkv, hogy ki az ő embere? – igazított el az intézmény kuratóriumi vezetője.

Tűrni kell a kudarcokat is

Szabó Gábor elmondta, az innovációs szövetségben is rendszeresen szorgalmazzák, hogy legyen olyan finanszírozási forma, amely a K+F tartalékokkal nem rendelkező kkv-k, illetve mikrovállalkozások ilyen irányú elképzeléseit segítené. Ha ez is megvan, a két szféra egymásra tud találni. Meg kell tanulni kommunikálni egymással mindkét oldalon. És a kapcsolatokon dolgozni is kell. A sikeres kutató és a sikeres vállalkozó abban hasonlít egymásra, hogy hihetetlen mértékű a kudarctűrő képessége mindkettőnek – jegyezte meg a professzor. Biztosra veszi, ahogy a boldogabb országokban, a versenyszféra–akadémia kapcsolat a jövőben nálunk is egyre nagyobb szerephez fog jutni. A versenyszféra sikeressége az akadémiai szféra sikeressége is és fordítva – szögezte le Szabó Gábor.
Az egyetemmel kapcsolatban megjegyezte, hogy a jövőben olyan források válnak elérhetővé, amelyek valóban egy másfajta fejlődési pályára tudják vinni az intézményt. Reméli, maga az egyetem is megérti, hogy másképp kell dolgoznia, gondolkodnia a források felhasználásban, de a környezetében lévő kapcsolatainak kiépítésében is. A források elérhetősége részben attól is függ – lesz rá egy indikátor –, hogy milyen mértékben része a gazdasági potenciálnak az intézmény. Szabó Gábor bízik benne, hogy sikerülni is fog.

Ipari forradalom a kerekasztal körül

A rendezvényen kerekasztal-beszélgetéssel gördültek az események tovább, melynek résztvevői Nagy Mihály, a Váll-Ker. Kft. ügyvezető igazgatója, Petrik Márk, a Hepenix Kft. ügyvezetője, az Ipar 4.0 Platformon (NTPSZ) a kkv-k képviselője és dr. Kovács Péter, az SZTE Gazdaságtudományi Kar dékánja volt. A téma továbbra is az ipar 4.0.

A termék tudja maga…

Petrik Márk fogalmi válságról beszélt az értelmezést illetően. A „negyedik ipari forradalom” rövidítéséről van szó, egyébként ő is úgy tudja, Németországból származik az ipar 4.0 elnevezés. Más kontinenseken más néven és másképp fogalmazzák meg ezt az ipari forradalmat, amelyen keresztülmegy a világ. Sok minden tartozik az eszköztárába, csak néhány: automatizáció, digitaliztáció, robotika, IoT, big data, mesterséges intelligencia stb. És az Ipar 4.0 Platformon is abban próbálnak segíteni, hogy mind több mikro- kis- és középvállalkozás tudja jobbá tenni életét az ilyen eszköztár használatával. Erre stratégiát is kidolgoztak, amit, reméli, az innovációs minisztérium el is fogad. Egyébként az ipar 4.0 egyes elemei elég gyakran megjelennek már ma is a vállalkozások életében. Saját cégénél a home office-t említette, amikor egy tipikus IoT alkalmazással a projektvezetők egyértelműen tudták, hogy ki milyen projekteken dolgozik, milyen határidőkkel. De ahol a termelésben magas szinten valósul meg a termék-nyomonkövetés, az is egy ipar 4.0-ás megoldás. Erre azt is szokták mondani, hogy a termék tudja maga, hogy mi fog vele történni.

Az önvezetés lesz a következő nagy ugrás

Nagy Mihály, akinek közép- és nagyvállalati cégvezetésben egyaránt van gyakorlata, nem misztifikálja a kérdést, azt mondja, az ipar 4.0 nem egy statikus szisztéma, hanem folytonosan fejlődő, változó, bővülő elemekből álló eszközrendszer. Ő is úgy látja a kis- és mikrovállalkozások többségének külső segítségre, szakértőkre van szüksége a K+F lépésekhez.
Jellemző a változásokra az is, hogy egyre több mérnökre lesz szükség, és egyre kevesebb betanított munkásra. Az ipar 4.0 kultúraváltást is jelent, a változásra való képességet, amit mérhetünk hatékonyságnövelésben, hozzáadott értékben. A magyar kkv-k nem túl erősek ebben – jegyezte meg a vállalatvezető. Egy másik kérdéskörben Nagy Mihály már előrevetítette az ipari forradalom következő nagy ugrását is: „Igazi áttörés lesz az önvezető járművek elterjedése, ugyanis ha az sikerül, olyan technológia birtokába jutunk, amivel nemcsak a monoton munkákat, hanem gyakorlatilag bármit ki tudunk váltani, szinte bármit meg tudunk oldani. A kérdés csak, hogy mikor következik be. De bekövetkezik.”

Üzenet a munkavállalóknak

Kovács Péter szerint az egyetemi szféra tisztában van vele, hogy az ipar 4.0 elemeiben nekik naprakésznek kell lennie. Sorolta is a példákat az egészségügyi kar intelligens laborjaitól, a 3D-s nyomtatástól a mezőgazdaság kar precíziós eljárásain át a mesterséges intelligenciával, önvezető járművekkel való kísérletekig. A dékán egy másik szempontot is behozott a beszélgetésbe, nevezetesen, hogy a lakosság digitális felkészültségén is javítani kellene, mert később ez is akadálya lehet bizonyos technológiák gyors elterjedésének. Kovács Péter a munkavállalóktól is nyitottságot kért, azt üzeni nekik, hogy arról van szó, ha valamit meg lehet csinálni negyed óra alatt, akkor mi a fenének kínlódnának vele másfél-két hétig.

A plenáris ülés után Javaslatok vállalati problémákra címmel szekciókban folytatódott a program world café módszertannal, forgóasztalos rendszerben, különféle témákban – 35 percenként cseréltek asztalt a résztvevők.

RILIAM – megismerni, kipróbálni, alkalmazni

A RILIAM projekt egyik partnere, dr. Gogolák László, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának főiskolai docense, a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola főiskolai tanára a program születését, megvalósulását mutatta be.

A RILIAM projektben valós vállalkozói igényekhez próbáltak igazodni, mikro-, kis- és középvállalkozások igényeit nézték meg. Általános vélemény volt, szeretnék megismerni, esetleg kipróbálni a legújabb technológiákat, és alkalmazásukkal úgy fokozni a termelékenységet, hogy az a minőség rovására ne menjen. A RILIAM projekt 2018-ban született meg egy ötletből, az említett igényeket összefogva született meg.
A projekt szervezői is az ipar 4.0-át hívták segítségül. Az alkalmazható technológiák közül megnézték, mi az, ami a legtöbb vállalkozást érdekelheti. Ilyenek az ipari automatizálás, ipari és kollaboratív robotok alkalmazása, a rapid prototyping (gyors prototípus-készítés), az IT- fejlesztések (korszerű gyártástámogató és felügyeleti szoftverek, cloud és Big data valamint IoT alkalmazások).
A RILIAM i4.0 projektben a következő partnerek vesznek részt: a Szabadkai Műszaki Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Szabadkai üzleti inkubátor. A programban a mikro- kis- és középvállalkozások versenyképességének növelését, és 1-1 kompetencia laboratórium felszerelését (pick&place technológia, kollaboratív robotok) Szegeden és Szabadkán tűzték ki célul. Aki figyelte a RILIAM projekt híreit, azok már hallhattak vállalkozói tréningek, workshopok, konferenciák (mint ez a mostani is) szervezéséről, automatizálási és mechatronikai vállalkozások adatbázisának építéséről, vagy éppen az ipari robotok programozására kidolgozott tananyagokról tanulók és az elsősorban ipari automatizálás után érdeklődő kkv.-k részére.

A laborokba igyekeztek az iparban leggyakrabban alkalmazott robotokat beszerezni, Szabadkán elsősorban járműipari, Szegeden az SZTE Mérnök Karon élelmiszer-ipari automatizálásra koncentrálva. A projekt további részében szeretnék továbbfejleszteni a laborokat a legújabb alkalmazott technológiák bemutatására. Például futószalagot kiváltó mágneses pályára, korszerű ipari kamerákra, automata raktárkezelési technológiákra gondoltak.
Elvárás a laboratóriumokkal kapcsolatban, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat a vállalkozókkal, lehetőséget teremtsenek számukra az új technológiák megismerésére. De magának a mérnökképzésnek is szüksége van korszerű laboratóriumokra, hiszen enélkül nincs magas szintű mérnökképzés sem – jegyezte meg a kar docense.