Újjáalakult a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Közbeszerzési Munkabizottsága, amelynek tagja kamaránk jelenlegi elnöke dr. Kőkuti Attila és korábbi elnöke Nemesi Pál is. A bizottság munkájában az MKIK vezetésén túl több minisztérium, érdekképviselet és a közbeszerzési hatóság is részt vesz. Dr. Kőkuti Attila azonban nemcsak a munkabizottságnak tagja, hanem az MKIK képviseletében a Közbeszerzési Hatóság mellett működő tanácsnak is, így véleményének szélesebb körben is hangot tud adni. A közbeszerzések mai állapotáról, és a legsürgetőbb tennivalókról kérdeztük.

– Milyen megfontolásból és milyen elképzelésekkel alakult újjá a közbeszerzési munkabizottság?
- A gazdasági válság, a magas infláció miatt most különösen előtérbe kerültek a közbeszerzések. Gondoljuk el, hogy valaki adott korábban egy ajánlatot és a projekt átfutási ideje mondjuk fél év, közben olyan árváltozások voltak, ami kezelhetetlen, és még rájött a háborús helyzet is. Szerződést módosítani viszont rendkívül nehéz. A Közbeszerzési Hatóság mellett működő tanácsban már dolgozunk ezen is, hogy az ilyen helyzeteket hogyan lehet megoldani. Ugyanez inspirálta az MKIK-t is, hogy a közbeszerzési munkabizottságot újra életre kelti, mert sok minden van, amit célszerű kamarai szinten is egyeztetni. A munkabizottságba három hatóság is képviseltette magát, az egyik a Miniszterelnökség, a másik a Közbeszerzési Hatóság, a harmadik a Versenyhivatal. Ezenkívül, mint az egyik lényeges közbeszerzés kiíró, az Építési és Közlekedési Minisztérium is, amelyet egy államtitkár képviselt. A Miniszterelnökség Közbeszerzési Szabályozási Főosztályának vezetője arról tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy az Európai Unió mit vár el a közbeszerzésekkel kapcsolatban. Ezek közül az egyik leglényegesebb az egyajánlatos közbeszerzések számának csökkentése 15%-ra. E téren már vannak eredmények, de önmagában ettől még nem oldódik meg minden probléma.

Irreálisak a feltételek

– Ön szerint mik a legnagyobb problémák a közbeszerzéseknél?
– A Miniszterelnökség képviselője is felvetette, és uniós elvárás is, hogy a kkv-k szerepe jelentősen szélesedjen a közbeszerzésekben. De nem az aránnyal van baj, hiszen az most is 80% körüli, hanem inkább az indulók számával, sokkal többen kellene, hogy ajánlatot tegyenek. A Miniszterelnökség közbeszerzési képzéseket tervez, és, hogy részben megtérítenék az ajánlatadás költségét. Ez jó ötlet, hiszen egy közbeszerzési ajánlat kidolgozása borzasztó sok munka, rengeteg energia, következésképp sokba kerül. Van egy olyan kkv-kör, amely emiatt már el sem indul. A munkabizottság ülésén is elmondtam, ha egy közbeszerzési szerződést valaki elolvas, arról szól, hogy mindig, minden körülmények között a megrendelőnek van igaza, és a szerződést nem lehet módosítani. Az árat ráadásul a legtöbb esetben forintban kell megadni, és azon sem lehet változtatni. Ha egy ilyen szerződést elolvas valaki, aki a versenyszférában elfogadott gyakorlathoz szokott, azt fogja mondani, szó nem lehet arról, hogy ilyen feltételekkel aláírjon valamit. Teljesen irreálisak a feltételek. Például napi 1%-os kötbérrel kell számolni, miközben a nemzetközi gyakorlat heti 0,1%.

Tágítani kell a referenciák körét

– Ön mit tanácsol, hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten?
– Minden fórumon elmondom, most is azt javasoltam, legyen egy szerződésminta, ami kötelező jelleggel minden közbeszerzésben legyen benne. Korrektül szabályozni kell, hogy két fél köt szerződést és nem egyik fél diktál a másiknak. És talán a legtöbb gond a referenciával van. Ezzel lehet a legjobban manipulálni egy szerződést, e tekintetben is szabályozni kellene a kiírás feltételeit. Gyakori tapasztalat, hogy olyan speciális referenciát írnak elő, amivel irányítani lehet, hogy ki az, illetve melyik az a kör, amelyik ennek meg tud felelni. Meg kellene határozni, akár szakmacsoportonként, hogy egyáltalán meddig szabad szűkíteni a referenciák körét. Nézzünk egy járműves példát, ha egy cég tud, mondjuk 18 tonnás teherautót komplett gyártani és szállítani, miért ne tudna 24 tonnásat is. Vagy, aki tud építeni iskolát, valószínű tud irodaházat is. De referenciát csak irodaházra fogadnak el. Ebben nagyon sok tartalék van, jóval tágabbnak kellene lennie ezeknek a referenciáknak. Arról nem is beszélve, hogy ha van egy minden szempontból ideális vállalkozás, van exportja, tisztességes hazai bevétele, van önálló termékcsoportja, eredményesen működik a piacon, de még soha nem vett részt közbeszerzésen, hogyan szerzi meg az első referenciáját, ha el sem indulhat? Valahogy őket is segíteni kellene. Így most csak egy szűk csoport közbeszerez, amely kiismerte ennek a túlszabályozott környezetnek a módszertanát, működését, bele mer vágni, tudja vállalni a rizikókat, megtanult vele együtt élni.

Nemzetgazdasági érdek

– Van-e remény és szándék arra, hogy rendeződjenek ezek az anomáliák?
– Mi a kamarában, és személy szerint magam is, mindent elkövetünk, hogy változzon. Több szinten is zajlanak az egyeztetések, a már említett tanácsi és munkabizottsági munkán kívül, a kamara online kérdőív segítségével kikérte a tagvállalkozások véleményét is a beszerzésekről. A Miniszterelnökség nyilván ennek eredményét is felhasználja a törvényi előkészítés során. A Közbeszerzési Törvényt úgy és olyan mértékben kell módosítani, hogy az egyrészt megfeleljen az uniós elvárásoknak, másrészt figyelembe vegye az általunk is megfogalmazott vállalkozói észrevételeket, javaslatokat. Mi a nemzetgazdasági érdek? Hogy minél több magyar kis- és középvállalkozás be tudjon kapcsolódni a közbeszerzésekbe, mert akkor ez a forrás itt marad, itt fog adózni belőle, és átvitt értelemben is segíti az ország fejlődését. Ha ez csak szűk körben jelenik meg, nem szerencsés, ha külföldi cégeknél jelenik meg, az sem, csak, ha megpróbálunk nyitni abba az irányba, hogy szélesedjen a verseny.

Törvényi garancia védje az alvállalkozókat is

– Elnök úr, a közbeszerzésekkel kapcsolatban ön az alvállalkozók érdekében is rendre felemeli a szavát. Az ő esetükben mi a probléma?
– Egy időben sok botrány volt abból, hogy bizonyos közbeszerzéseknél a fővállalkozó nem fizette ki az alvállalkozóit. Az építőiparra vonatkozóan született is szabályozás, hogy addig nincs kifizetés, amíg a fővállalkozó nem garantálja az alvállalkozók kifizetését. De csak az építőiparban! Mi ugyanezt a garanciát szorgalmazzuk bevezetni más területeken, így az árubeszerzést és a szolgáltatásokat illetően is. A mai gazdasági környezetben katasztrofális következménye lehet annak, ha egy fővállalkozó nem fizeti ki az alvállalkozóit. Sok kkv-t éppen ez riaszt el attól, hogy bemenjen egy nagyobb projektbe alvállalkozóként. Jóval nagyobb körről van szó, mint azt sokan gondolják, hiszen az árubeszerzés kategóriájába tartozik az is, amikor éppen gépeket, alkatrészeket kell legyártania egy alvállalkozónak. Közbeszerzés lévén megjelenik ugyanaz a struktúra, utólagos fizetés van, a fővállalkozónak garantált a pénze, az alvállalkozót viszont nem védi semmi. Normál piaci körülmények között az alvállalkozó tud úgy szerződni, hogy abban bizonyos garanciák is szerepeljenek, pénzügyi előleget kérjen stb. Szóval azt szeretnénk elérni, hogy törvényi garancia védje az alvállalkozókat az árubeszerzéseknél és a szolgáltatásoknál is! Ennek érdekében igyekszem lobbizni magam is – mind munkabizottságban, mind a tanácsban és mindenütt, ahol csak lehet.

 

Nyilatkozat ingyenes hitelesítése a kamaránál
A közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérő az alkalmasság és a kizáró okok tekintetében különböző igazolások, nyilatkozatok benyújtását írhatja elő az ajánlattevő részére. Amennyiben a közbeszerzési eljárások során az ajánlatkérő a kizáró okok fenn nem állásáról szóló nyilatkozat benyújtását írja elő, kamaránk önkéntes tagjai számára ingyenesen hitelesíti. Ez lényegében azt a tényt igazolja, hogy az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott, meghatározott szövegezésű nyilatkozatot az önkéntes kamarai tag törvényes képviselője a kamara képviselője előtt saját kezűleg írja alá.