A Vállalkozói Nap hagyományainak megfelelően ezúttal sem maradhatott ki a programból a népszerű kerekasztal-beszélgetés mindarról, ami napjainkban a vállalkozásokat leginkább foglalkoztatja, érinti, nyomasztja, vagy éppen inspirálja. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Lévainé Petkó Edit, a KÉK Cégcsoport területi vezetője, M. Gergely Orsolya, a Junior Achievement Magyarország ügyvezetője, Sebők-Papp Imre, a HK Ceram Kft. ügyvezetője és Szűcs Eszter Anita, a Pataki Tiles ügyvezetője. A beszélgetést Gyimesi László, a Mystic Nails Hungary Kft. ügyvezetője, márkatanácsadó vezette. A beszélgetésből szemezgettünk.

Válság ide vagy oda
Manapság megkerülhetetlen kérdés – Gyimesi László sem kerülte meg –, hogy ki, hogy van a válsággal, hogyan érinti, lehet-e általános tanácsot, útmutatást adni másoknak?
Lévainé Petkó Edit szeret pozitívan gondolkodni, ő az ilyen helyzetekben mindig előremenekül, úgy kezd el stratégiát építeni, hogy „oké most ez van, nézzük meg mik a lehetőségeink”. A KÉK-csoportnál végzett munkája mellett egy kis saját cége is van, szemlélete mindkét helyen ugyanaz, nem leépítenek és nem visszafognak, hanem inkább több rendezvényt szerveznek, és több ügyfelet igyekeznek megszólítani.
M. Gergely Orsolya azt tapasztalja, hogy a válság a fiatalok számára nem egy megfogható dolog, ők ebben a pillanatban élnek, nem tudják milyen volt előtte. A válság az ő szemükben egy pillanatnyi helyzet, amit meg kell oldani. Ők is előre mennek, és a lehetőségek széles tárházában gondolkodnak. Az ő lendületüket, merészségüket próbálják az idősebb nemzedéknek is átadni. Az alapítványnál a fiatalok diákvállalkozóként vállalkoznak, ami persze egy védettebb környezet, de hagyják, hogy mindent kipróbáljanak.
Sebők-Papp Imre szerint a válságoktól nem megijedni kell, hanem fel kell rájuk készülni. Ebben kulcsszerepet játszanak a fejlesztéseik, és hogy a vezető kollégákat mindig bevonják a problémák megoldásába, hiszen ők kulcsszereplők a vállalat életében. A 2008-as válságból és a Covidból is nyertesen jöttek ki, tavaly 4,2 milliárdos forgalmuk volt, idén közel lesznek a 6 milliárdhoz. Úgy érzi, felkészültek a mostani válságra is.
Szűcs Eszter Anita arra figyelmeztetett, egy vállalkozás életében többféle válság is létezik, az ő műhelyükben például tavaly leégett az egyik üzemrészük. Ahogy fogalmazott, a mostani válság, ahogy a legutóbb a Covid is, csak egy a válságok közül. Az biztos, igen sokat segíthet, ha van olyan közösség, ahol az ember megoszthatja problémáit, és ahol tanulhatnak egymás tapasztalataiból. Ezért is örült ennek a mostani kamarai rendezvénynek is.

Bátran lehet exportálni
A moderátor arra is kíváncsi volt, hogy egy kis újszentiváni műhely hogyan tudja eljuttatni termékeit a világ különböző tájára. Szűcs Eszter Anita elmondta, az a hagyományos kézműves technika, amit ők képviselnek, Európában is kevesen csinálják. Rekonstrukciós kerámiával kezdtek, munkájuk igen nagy kézműves hozzáadott értéket igényel. Sokszor akarták őket lebeszélni erről, de most már a világban is azt látni, hogy jön fel a kézművesség, egyre nő az ázsiója. Mintha külföldön korábban felismerték volna, mint idehaza – jegyezte meg. Tavaly értékesítésük 67%-a ment exportra. Az egyik erőssége a műhelynek, hogy viszonylag gyorsan tudnak átállni egyedi felkérésre.
A 95%-ban külföldre exportáló HK Ceram Kft. titka az ügyvezető igazgató szerint: „Speciális réspiacra dogozunk és értünk hozzá.” És megpróbáltak az iparágukban a legjobbak lenni. A cégnél hatan-heten csak kifejezetten a fejlesztésekkel foglalkoznak, stabilan működő kereskedelmi hálózatot alakítottak ki, világszerte mindenhová szállítanak. Sebők-Papp Imre érdekes történetet mesélt a 2008–2009-es gazdasági világválság idejéről, amikor a nagy piacvezető versenytársuk hatalmas költségtakarékosságba kezdett, minden második emberét elküldte, szinte összeomlott a belső információs hálózata, aztán jött a nyár, elmentek szabadságra négy-öt hétre, a kis szentesi céghez meg elkezdtek özönleni a megrendelések. „A jó kapusnak szerencséje is van” – tette hozzá huncut mosollyal.

Az embereket meg kell fizetni
Nem volt könnyű bontogatni azt a kérdéscsomagot, amelyben az infláció, a beszállítói árak emelkedése a rá adott reakciók, a tervezhetőség, a marketing és persze a bérek alakulása is szóba került. A HK Ceram Kft.-nél minden évben készítenek olyan üzleti és forgalmi tervet, amelynek mindig van egy realista meg egy pesszimista megközelítése is, ez utóbbi arra az esetre, ha komolyan baj lenne. Sebők-Papp Imréék egyébként jól állnak munkaerővel is, stabil csapatuk van, aminek az egyik magyarázata, hogy „többet fizetünk, mint a környezet”. Tanulságos, hogy azokat a kisvállalkozókat is jól megfizetik, akik beszállítóként megbízhatóan, stabil minőségben dolgoznak.
Gyimesi László közbeveti, kényszerhelyzetben vannak a vállalkozások, aki versenyben akar maradni és tartósan jó minőséget akar produkálni, ami a siker záloga, ott nem a bérköltségeken kell spórolni, hanem éppen ellenkezőleg. „Plusz nagyon jók legyenek a munkakörülmények, sokat számítanak a csapaépítő tréningek, egy közös vacsora, színház vagy csak egy munka utáni borozás is” – vetette közbe Lévainé Petkó Edit. Nem mindig a pénz miatt mennek el az emberek, hanem ha nem érzik jól magukat – tette hozzá.
Az üzemanyagok árának drasztikus emelkedésével kapcsolatban M. Gergely Orsolya megjegyezte, e tekintetben a legköltségtakarékosabb időszakuk a Covid alatt volt, amikor nem mentek az autók, mindenki otthonról dolgozott. Más kérdés persze – tette hozzá -, hogy ha huzamosabb ideig csak önmagammal beszélgetek egy kicsi kockában, mentálisan igen sok komoly problémát okozhat. Fiataloknál és felnőtteknél egyaránt.
Szűcs Eszter Anita elmondta, amikor drasztikusan nőnek az árak – energia, üzemanyagok, alapanyagok – elkerülhetetlen, hogy ők is emeljenek az árakon, hiszen nem várhatja meg, hogy veszteségessé váljon a vállalkozása. Csak a máz ára 40%-kal emelkedett egy év alatt, muszáj hogy érvényesítsék a megrendelők felé. A marketingen ő sem akar spórolni, hiszen előremenekülésük iránya éppen a külföldi vevői, illetve viszonteladói kör bővítése.

A vezető is ember
A beszélgetés során joggal merült fel az a kérdés is, hogy vezetőként hogyan lehet átvészelni egy ilyen, mentálisan is megterhelő időszakot úgy, hogy közben a magánélete is megmaradjon az embernek. Szűcs Eszter Anita kerek-perec kijelentette: „Én elsősorban anyuka vagyok, és utána vezető”. Az alkalmazottaikra is úgy tekint, mint családtagokra, tudja, ha préseli őket, a következő héten elmennek betegszabadságra.
A kérdés kapcsán M. Gergely Orsolya is elsősorban a kollégáira gondolt, a motivációjukra, a minőségi időre, hogy legyen idejük feltöltődni. A velük való kommunikációt úgy érti, hogy ne csak azt lássuk, hogy a másiknak valami gondja van, segítsünk a feltárni és esetleg megoldani azt. Orsolya persze igyekszik magára is figyelni, azt mondja, őt egy kiadós hosszú esti séta tudja a legjobban rendbe tenni.
Lévainé Petkó Edit azt szokta megfogadni, hogy „én, mint cégvezető nem a cégemen belül, hanem a cégemen fogok dolgozni”. Persze, bevallotta, ez nem mindig sikerül. Ő is figyel arra, hogy a dolgozók időben hazamenjenek a családjukhoz, a feladatokat viszont nem szereti húzni, aminek holnap el kell készülnie, az elkészül, olyan nincs, hogy majd hetek múlva válaszolunk az ügyfélnek. Viszont, ha hazament, azt az időszakot igyekszik hatékonyan eltölteni, és a kutyát is vinni sétáltatni… Sportol is, ám az edzések fixen be vannak írva a naptárába, ami azt jelenti, időben oda kell érni és megcsinálni.
Ezt a szemléletet erősítette Gyimesi László is, amikor egyik barátját említette, aki azt mondta neki, a sportprogramjait ne úgy vegye, hogy megyek, ha belefér az időmbe, hanem ugyanolyan programnak vegye, mintha valamelyik potenciális ügyfelével lenne megbeszélése. És ő is azt tanácsolta, írja bele a naptárjába.

 

A nap további programjairól szóló összefoglalóink az alábbi linkeken érhetők el:

• Gundel Takács Gábor: a dolgok a komfortzónán kívül kezdődnek
• JAM session Nagy Mihállyal és Sipos Auréllal
• Diákok a fenntartható jövőért
• Összefoglaló kisfilm