Győri Enikő európai parlamenti képviselő írása az MKIK EU Hírlevél 2020/19. számában

Exportorientált, nyitott gazdaságként Magyarország fejlődésének kulcsa a nemzetközi kereskedelem útjában álló korlátozások megszüntetése. A kellő körültekintéssel tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások kedvezően hatnak a kereskedelmi kedvre és kinyitják vállalkozóink és a magyar áruk előtt a világot. Az én iránytűm az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága tagjaként végzett munkám során természetesen a magyar vállalatok érdeke, tehát hogy minél akadálymentesebbé tegyük a külpiacra lépésüket. Manapság egyre több felől jelentkeznek kihívások a globális világban, érdemes ezeket jobban megismerni, s felkészülni a következményekre. E célból született tehát ez az írás.

Az Európai Unió számos preferenciális vagy szabadkereskedelmi megállapodást kötött már, szám szerint több mint hetvenet. A legutóbbi, Vietnámmal kötött szabadkereskedelmi megállapodás 2020. augusztus 1-jén lépett hatályba, míg a Vietnámmal kötött beruházásvédelmi megállapodás a tagállamok ratifikációjára vár (Magyarország 2019. december 3-án erősítette meg, a tagállamok közül elsőként). Meggyőződésem, hogy e két szerződés hozzá fog járulni a Magyarország és Vietnám közti kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez, további ösztönzést és kölcsönös előnyöket jelent majd mindkét fél számára. A beruházásvédelmi megállapodás erősíti a jogbiztonságot; általa a magyar cégek vietnámi befektetés esetén megkapják a szükséges védelmet.

Jelenleg két kereskedelmi megállapodás jóváhagyása van várólistán: a 2000-ben megkötött EU-Mexikó Globális Megállapodás korszerűsítése, illetve az EU-Mercosur Társulási Megállapodás. A Mexikóval folytatott tárgyalásokat 2020. április 28-án zárták le. A négy dél-amerikai országgal, Brazíliával, Argentínával, Paraguay-jal és Uruguay-jal kitárgyalt megállapodásra pedig 20 év tárgyalás után tavaly június 28-án tettek pontot.
Latin-Amerika országai általában zárt gazdaságok, és ennek a négy országnak eddig még senkivel nincs szabadkereskedelmi szerződése, így komoly helyzetelőnyben leszünk, ha egyáltalán sikerül életbe léptetni az egyezményt. A Macron francia elnök által vezetett keresztes hadjárat ugyanis, amelyre rácsatlakozott a német és az osztrák kancellár is, épp próbálja ellehetetleníteni a tagállami ratifikációt, környezetvédelmi indokokra hivatkozva. Ha valamelyik megvétózza a megállapodást, akkor egy vissza nem térő alkalmat hagyunk ki a piacra lépésre, vetélytársaink, Kína vagy az Egyesült Államok nem fog habozni és minden bizonnyal a helyünkbe lép. 

Az elmúlt évtizedek nyitása és töretlen fejlődése után egyre több feszültség jelent meg a nemzetközi kereskedelemben az utóbbi években. Lanyhultak a szabályalapú kereskedelmi kapcsolatok, a liberalizálás iránti hajlandóság. Néhány ország már korábban lebontott akadályokat vezetett vissza. Mindennek Magyarország is károsultja lehet. Az Amerikai Egyesült Államok 2017 óta vélt vagy valós érdekeit egyre vehemensebben érvényesíti: az acél- és alumíniumvámok bevezetése vagy a gépkocsikra kivetendő vámokkal való fenyegetés nekünk is húsba vág. De említhetjük akár az Airbus állami támogatása miatt szankcióként bevezetett amerikai vámokat is. Aztán a másik oldalon ott vannak Kína agresszív, nagyhatalmi törekvései, mint az államilag támogatott cégeinek globális térnyerése és a fejlődő világ meghódítása nyers- és alapanyagszerzés céljából. Megoldandó feladat az Uniónak a Brexit levezénylése és az Egyesült Királysággal való jövőbeli kapcsolatok kialakítása. Ha uniós tagként el is veszítettük, fontos, hogy stratégiai szövetségesként és kereskedelmi partnerként megtartsuk a briteket. A nemzetközi kereskedelem szabályalapú együttműködésének az sem tett jót, amikor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Fellebbviteli Testülete 2019. december 11-én döntésképtelenné vált. Az Európai Unió néhány partnerországgal közösen létrehozott egy átmeneti rendszert, az ún. MPIA-t (Multi-Party Interim Appeal Arbitration Arrangement), amelynek célja, hogy a részt vevő 23 ország közt esetlegesen felmerülő vitákban rendelkezésre álljon egy fellebbviteli lehetőség. Viszont az MPIA-nak nem tagja se az USA, se Oroszország, se India, így a velük való peres ügyek esetében nincs mód fellebbezni. Az Unió és azon belül az európai vállalatok érdeke, hogy mielőbb megoldást találjunk erre a patthelyzetre.

Teendő, megoldandó probléma, van tehát bőven. Ezeken az úgynevezett „általános” témákon felül ugyanakkor van egy személyre szabott feladatom is: én vagyok az EP felelőse az Unió Ukrajnával folytatott kereskedelmi kapcsolatainak. Jelenleg is egy véleményen dolgozunk, amelyben azt nézzük át, milyen előrelépések történtek az EU és Ukrajna közötti kereskedelmi kapcsolatokban az elmúlt évben. Természetesen kitérünk az olyan, magyar szempontból is kényes kérdésekre, mint a faipari vagy baromfihús-import. Jövőre pedig esedékes lesz a 2016-ban hatályba lépett EU-ukrán szabadkereskedelmi megállapodás felülvizsgálata.

A COVID-19 járvány az amúgy is feszültségekkel teli nemzetközi kereskedelemre is jócskán rányomta a bélyegét. Itt nem csak a gazdasági válság következményeire gondolok – sok helyütt leállt a termelés, munkahelyek ezrei szűntek meg – hanem arra, hogy komoly ellátási zavarok alakultak ki a globális értékesítési láncokban. Számos ország önvédelmi intézkedések bevezetésével próbálta orvosolni a problémát, leállt az export, az orvosi eszközökért pedig szabályos versenyfutás indult meg a külpiacokon. Még az európai országok is egymást túllicitálva próbáltak Kínában szert tenni maszkra és lélegeztetőgépre. Az Unió – felismerve saját sérülékenységét, kiszolgáltatottságát – a stratégiai cikkek előállítása terén most nagyobb autonómiára törekszik, s – remélem – jobban kívánja majd érvényesíteni a saját érdekeit, akár kereskedelemvédelmi eszközöket is bevetve a harmadik országokkal folytatott tárgyalásain. 

Ezt a káoszt használja most ki a baloldal, a liberálisokkal és zöldekkel karöltve, hogy lehetetlen elvárásokkal és kritériumokkal tűzdelje körbe a kereskedelempolitikát. Főként a szabadkereskedelmi megállapodások eshetnek áldozatul az elszállt ötleteknek. Véleményük szerint csak olyan országgal köthetünk kereskedelmi megállapodást, amely maradéktalanul betartja az Unióban alkalmazott szabályokat és előírásokat, így például a párizsi klímamegállapodást vagy az európai szociális standardokat. Meggyőződésem, a partnerország emberi jogi, munkajogi és környezetvédelmi szabályozása a saját hatáskörébe tartozik. Ha kioktatásra akarjuk használni a kereskedelmet, azzal a saját üzleti lehetőségeinket tesszük kockára, míg egy virágzó kereskedelmi kapcsolat serkenti egymás jobb megértését, s az alkalmazkodást is. A baloldalnak fel kellene ébrednie: az előrejelzések szerint a jövőben a gazdasági növekedés 85%-a az Unión kívül történik majd. Tehát igenis szükségünk van a külföldi piacokhoz való hozzáféréshez. Időben meg kell állítani azokat a nyílt vagy lopakodó törekvéseket, hogy a kereskedelempolitikával orvosoljunk minden más politikai célt. Ha ez lesz az uralkodó megközelítés, akkor kizárjuk magunkat a kereskedelemből, ellehetetlenítjük vállalataink versenyképességét a külföldi piacokon.

Egy másik veszélyes kezdeményezés a vállalatok magatartási kódexének bevezetése. A baloldal azt az ötletet vette a fejébe, hogy minden vállalat, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is, felelős legyen nem csak önmaga, hanem beszállítói tetteiért is, ha azok emberi és szociális jogokat vagy környezetvédelmi előírásokat sértenek. Ezzel ellehetetlenítené és versenyhátrányra ítélné az európai vállalatokat. Az az elsődleges céljuk, hogy csak „vegytiszta” vállalatok létezhessek az Unióban és azok csak tisztességes külföldi vállalatokkal kereskedjenek. Meggyőződésem, hogy különösen válság idején nem segíti a kereskedelmet, ha a világ erkölcsi megváltói szerepében tetszelgünk.

Az Európai Bizottság jövőre jogszabályt tervez kiadni a fenntartható vállalatirányításról. A kezdeményezés célja arra ösztönözni a vállalatokat, hogy üzleti döntéseik során vegyék figyelembe a környezeti, a társadalmi, az emberi és a gazdasági hatásokat, és a rövid távú pénzügyi nyereség helyett a hosszú távú, fenntartható gazdasági értékteremtésre összpontosítsanak. Egyelőre sok a kérdés, de annyi már tudható, hogy minden olyan vállalatra ki akarják terjeszteni, amely az uniós belső piacon tevékenykedik. Sőt, az előzetes elképzelések szerint a vállalatok felelősséget vállalnak majd a beszállítóik magatartására is. A Bizottság október 26-án nyilvános konzultációt indított e témában és 2021. február 8-ig várja a válaszokat az írás után közölt linken. 

Az Európai Bizottság háza táján szerencsére vannak pozitív kezdeményezések is:

október 13-án elindult az Access2Markets honlap: https://trade.ec.europa.eu/accessto-markets/hu/content. Az oldalon hasznos információt kaphatnak mindazok, akik exportálni vagy importálni szeretnének. Termékre lebontott gyakorlati tippekre lelhetnek minden uniós tagállamról és világszerte több mint 120 exportpiacról. Ugyanúgy ezen a portálon lehet bejelenteni, ha kereskedelemi akadályokba ütköztek.

Végezetül fontos kiemelni, hogy az uniós kereskedelempolitika céljának a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az európai cégek boldogulásának biztosítása kellene lennie a jövőben is. Cégeink ebből tudnak profitálni. A koronavírus járvány által megtépázott gazdaság helyreállásának záloga a vállalkozásbarát környezet kialakítása. Ehhez elengedhetetlen, hogy a vállalatok aktívan szerepet vállaljanak és elmondják, a brüsszeli elképzelések közül melyek segítik és melyek gátolják őket.

Győri Enikő
Elérhetőségem: ASP 12E242, European Parliament, 60 rue Wiertz,
1047 Brussels, Belgium
email: eniko.gyori@europarl.europa.eu
tel: 0032 2 2845 352

További információk: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12548- Sustainable-corporate-governance/public-consultation

Forrás: MKIK EU Hírlevél 2020/19. szám, 2020.november 16.