Nemcsak az országos iparkamarai elnököt cserélték le, de a teljes vezetést, velük együtt pedig új szemlélet is jön. Az új gárdával indul a Demján Sándor Program, és ezzel az állam ugyan beteheti a lábát a cégekbe, de cserébe, aki bátor, az sokat nyerhet is. Interjú Kőkúti Attilával, megyei kamarai elnökkel, aki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetésében is helyet kapott alelnökként.

– Huszonkét év után leváltották Parragh Lászlót a MKIK elnöki posztjáról. Mi változik, mi az új irányvonal?

– Valóban a vállalkozókat, a vállalkozásokat szeretnénk a középpontba állítani. Az teljesen egyértelmű, hogy úgy tervezzük végezni a munkának, hogy ha kell, akkor javaslatokkal, ugyanakkor kritikával is segítsük a kormányt. A kritika is megfogalmazásra fog kerülni, de partnerként szeretnénk a mindenkori kormánnyal együtt dolgozni. Már induláskor tudjuk, hogy mit szeretnénk, ezért összeállítottunk egy tizenöt pontos tervet, ezek jelentős része olyan, ami rövid távon már segítené a GDP növekedését, de nem kerül pénzbe.

– Pénzre most aligha számíthatnak.

– Olyan dolgokat kerestünk, amihez nem kell, vagy nem sok pénzre van szükség. Már elkezdtük az egyeztetéseket, és már abból is látszik, hogy mennyire másképpen gondolkozunk, hogy nem csak az elnök, hanem a nyolc alelnök is részt vesz ezeken a miniszterekkel, való egyeztetéseken, de együtt voltunk a miniszterelnöknél is.

– A tizenöt pontból kiemelne néhányat, ami a legfontosabb lehet?

– Van egy béremelési elvárás. Ahhoz, hogy több bért lehessen fizetni, ahhoz a vállalkozásoknak egészen egyszerűen termelékenyebbé kellene válni. Ha megnézzük a KKV szektort, akkor van mit tenni. A termelékenységünk messze elmarad a fejlett országoktól, ezen változtatni kell.

– Mitől alakult ez így? A kormánynak volt egy erőteljes foglalkoztatási politikája, nagy tempóban csökkenteni a munkanélküliséget, ami mellett a versenyképességet serkentő technológiai fejlesztések háttérbe szorulnak. Ez is benne lehet ebben?

– A termelékenység az nem a kormányzattól függ. A kormányzattól az függ, hogy milyen gazdasági környezetet próbál teremteni, mennyiben támogatja azt, hogy valakik önállóan tudjanak termelékenységet javítani. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi uniós forrás állt rendelkezésre, és ment is bele a KKV szektorba. Ha megnézzük ennek a hatékonyságát, akkor kritikusaknak kell lennünk, mert az eredmények elmaradtak. A támogatási dömping mindig veszélyes, mert arra is alkalmas lehet, hogy a működési réseket betömje. Ez történt jelentős részben. Felszívta a szektor a munkaerőt, aztán egy idő után már arra eszmélt, hogy nincs munkaerő. Hova tűnt a munkaerő? Most egy kényszerhelyzet van, olyan béreket kellene fizetni, ami miatt visszajönnek a külföldre települt munkavállalók, vagy akik még itt vannak, nem mennek el. Van egy olyan pont, ami nem a nyugati bérekkel egyenlő szintet jelent, de legalább nem mennek el a munkavállalók. Normális kerékvágásba kell terelni a munkaerőpiacot, ez egy hosszú folyamat lesz.

– Nem lett volna szerencsésebb korábban felébredni?

– Gondoljon csak bele, hogy mennyi minden el lett rontva, és itt most mindenki szálljon magába. Volt egy időszak, amikor munkaerő dömping volt, de hány olyan céget láttunk, amelyek az akkori minimálbéren foglalkoztatták a dolgozóikat. A minimálbérből sem most, sem korábban normális, elfogadható színvonalú életet nem lehet fenntartani. Visszatérve a korábbi időkhöz, sokan tehát minimálbért fizettek, de volt mellette az a gyakorlat is, hogy bejelentett bér mellett még fekete kifizetések is voltak, és vannak is. És vannak olyan munkahelyek, ahol valóban minimálbéres foglalkoztatás van. Az ilyen helyeken helyénvaló, ha központi intézkedés nyomán emelik a bért. A baj csak akkor van, mint most is, amikor a minálbér és a mediánbér közötti olló szűkül, és torlódást idéz elő. Ezt a torlódást már valóban csak a termelékenység növelésével lehet elviselni. Így már két kényszerről is beszélünk, a munkaerő hiányáról, és itt a minimálbéres kényszer is. Mit lehet tenni? Csak egyetlen mód van ennek elsimítására, ha gőzerővel ráállunk a termelékenység növelésére. A vállalkozások viszont nem szoktak hozzá ahhoz, hogy a termelékenységgel foglalkozzanak.

– Elkényelmesedtek a támogatási dömpingtől?

– Naponta kapok mostanában is telefonokat, hogy mikor lesz támogatás. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon lesz támogatás. Egészen más konstrukcióban kell gondolkozni. Ezért is javasoltuk a tizenöt pont egyikeként, hogy csökkentsük a bürokráciát. Ha az erre fordított energiát fel tudnánk szabadítani, már nyernénk vele, ez már javítaná a termelékenységet. A hivatali rendszertől nem várhatjuk, hogy ők találják ki, hogyan csökkentsék a saját munkájukat. Ezért azt mondtuk, hogy a területi kamarák szedják össze azokat az elemeket, ami nem rontja az államigazgatás működését, de felesleges. Azt is kértük, hogy árazzák be, hogy ha ezt nem kellene csinálniuk, akkor mennyit nyernének rajta. Szerintem ez szép szám lesz, magam is kíváncsi vagyok, hónapokon belül kiderül.

– Ez egy volt a pontok közül, de éppen péntektől indul a Demján Sándorról elnevezett program. Ez mit hoz a KKV-nak?

– Nálunk nagyon sok KKV van, 900 ezer, a termelékenység meg alacsony. Ezt az egész cégstruktúrát át kellene alakítani. A Demján Program lényegében állami tőkebevonást jelent, a vállalkozás egy százalékát jelenti, ennyit kér az állam részesedésként. Ezt a pénzt vissza kell fizetni, nincs szektor megkötés sem. Akik éreznek magukban potenciát arra, hogy növekednének, ha lenne forrásuk, akkor most itt van a lehetőség. Ez nem támogatás, ezt vissza kell fizetni. Ezt is pályázni kell, és itt a kamara szerepe is felértékelődik, mert nekik kell majd javasolni.

– Ez kemény, mikor indul a versengés?

– Egyelőre az előjelentkezések indulnak, februártól élesedik, még ki kell dolgozni a részletszabályokat. 

– Felmérték előzetesen megyei szinten, hogy mennyien várnak ugrásra készen erre a lehetőségre?

– Nem mértük fel, de azt tudjuk, hogy közgazdasági értelemben ez egy jó dolog. Aki belevág, annak egy alapos üzleti tervet kell készítenie, ebben látszania kell annak, hogy öt év múlva az állami pénz megtérül, képes lesz visszafizetni a vállalkozás. Ez lehetőséget ad akár 200 millió forint tőkebevonásra is.

– Csak ott az állami tulajdonostárs.

– Át kell lépni tudni azt a küszöböt, hogy megjelenik egy tulajdonostárs, aki nem akar beleszólni a dolgokba. Korábban volt próbálkozás arra, hogy beszáll tulajdonostársként valaki, és befolyást is szerez, ezt nem szerették a vállalkozók. Itt az állam nem avatkozik bele az üzleti ügyekbe, de évek múltán a pénzét vissza akarja kapni. Olyan üzleti tervet kell készíteni, amiből látszik, hogy a felvett összeg öt éven belül visszatermelhető, a profitban meg fog jelenni, és vissza fogja tudni fizetni a vállalkozás.

– Önök itt a megyei kamarában fogják szűrni a bátor jelentkezőket?

– Nem, azt pénzügyi szakememberek fogják vizsgálni, de a mi véleményünket is meg fogják kérdezni, hiszen helyismerettel mi rendelkezünk. Fel kell vállalnunk majd azt is, ha valamely vállalkozást nem fogunk javasolni, de rajtunk is számon kérik. Mi nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, de a vállalkozások reakcióit még mi sem ismerjük. Van ugye egy olyan tipikus magyaros szemlélet, hogy ez az én váram, ez az én házam. De ha valaki ezt le tudja vetkőzni, érez magában és a vállalkozásában potenciát, van jó ötlete, terve, csak a pénz kell hozzá, akkor itt a lehetőség, és növekedni fog. Ez a program arra is ad lehetőséget akár, hogy megvásárolja valamely cég a konkurenciát, vagy akár külföldön vásárol a profiljába tartozó céget. Ezzel már azonnal elindul egy növekedés. A 900 ezer vállalkozás száma értelemszerűen csökkenni fog, mert aki sikeres, az fejlődni fog, az tud jobb béreket fizetni, át fog alakulni a piac szabályai szerint, verseny lesz. A cél az, hogy mozdítsuk meg ezt az egészet, ez egy teljesen más koncepció, ami eddig volt.

Forrás: szeged.hu