Nem saját munkavállalók képzésekor alkalmazandó munkabér mértéke

Számos megkeresést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy alkalmazható-e az Szkt. 83. § (7) bekezdése azt követően, hogy az Szkr. 253. § (4) bekezdése hatályon kívül lett helyezve. Az ITM-től az alábbi szakmai véleményt kaptuk a témában:

„A továbbiakban … az Szkt. 83. § (7) bekezdése alapján továbbra is csökkenthető a szakképzési munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony időtartamával arányosan a szakképzési munkaszerződés alapján járó szabadság, munkabér és egyéb juttatás. Ez a rendelkezés pontosabb az Szkr. korábbi 253. § (4) bekezdésénél, így a gyakorlati alkalmazás során is egyértelműbben, a többi vonatkozó szabállyal koherensebb módon rendezi az időarányos csökkentés lehetőségét.”

 

Az ITM válasza nem részletezi az arányosítás módját. Ezzel kapcsolatban azonban fontosnak tartjuk pontosítani, hogy mi az MKIK szakmai véleménye a témában.

Az arányosítás kiindulópontja az, hogy a 100% a heti 40 órás munkaviszony, ehhez kell viszonyítani a szakképzési munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony tényleges időtartamát.

Például a nem saját munkavállalók munkabérének kiszámításakor a teljes munkabért (100 000-168 000 Ft) a teljes (40 órás) foglalkoztatásra lehet az Szkt. 83. § (7) bekezdése alapján kifizetni. Az ehhez viszonyított aránynál a duális képzőhely figyelembe veheti

a) a heti munkaidőbeosztást, amennyiben az egyenletes, illetve

b) a kéthetes munkaidőkeret alapján átlagolt vagy

c) a felnőttképzési szerződésben / képzési programban megadott adatok alapján egy hétre átlagolt óraszámot.

Így tudja megállapítani a heti munkaidőt, és a munkaidőhöz arányosított bért, egyéb juttatást és szabadságot.

Ha tehát a fentiek alapján egy hétre pl. 40 helyett csak 10 óra esik, akkor a munkabér 100 eFt/4=25 eFt és 168 eFt/4=42 eFt közötti összeg kell hogy legyen.

 

FRISSÍTÉS! (2022.02.03.):

Az alábbi két kérdésben kértünk és kaptunk szakmai véleményt az ITM-től:

  1. Egy nem saját munkavállaló esetén egy átlagosan napi 2 órás duális képzésre létrejött szakképzési munkaszerződésben 25.000 és 42.000 Ft közé eső munkabért kell rögzíteni?
  2. A 2021. július 1. előtt nem saját munkavállaló felnőttekkel megkötött szakképzési munkaszerződések esetén a 100%-os finanszírozás továbbra is (azaz 2022. január 1-től) alkalmazható-e, vagy 2022. január 1-jével a finanszírozás 50%-ra esik vissza [lásd Szkt. 128. § (5a) bekezdés hatályon kívül helyezése]?

 

Röviden a minisztérium válasza a következő:

  1. Igen. (Megjegyzés: ez összhangban van a területi kamaráknak 2022. jan. 25-én „Nem saját munkavállalók képzésekor alkalmazandó munkabér mértéke” tárgyú körlevélben foglaltakkal, annak minisztériumi megerősítése.)
  2. 2022. január 1-jével a finanszírozás 50%-ra esett vissza.

 

Az ITM részletes válasza:

„Hivatkozással a „Nem saját munkavállalók képzésekor alkalmazandó munkabér mértéke” tárgyú pontosítást kérő lenti levelükre, azzal kapcsolatosan – kérdései sorrendjében – az alábbi szakmai véleményemről tájékoztatom.

Első kérdésükkel kapcsolatosan tájékoztatom, hogy levelükben említett példa alapján az arányosítás megfelelő.

Második kérdésükkel összefüggésben tájékoztatom, hogy 2022. január 1. napjával hatályon kívül helyezett, a szakképzési törvényről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szkt.) 128. § (5a) bekezdése hiányában már nem alkalmazható a 2021. július 1. előtt nem saját munkavállaló felnőttekkel megkötött szakképzési munkaszerződések esetén a 100%-os finanszírozás, ugyanis az Szkt. nem tartalmaz erre vonatkozóan a továbbiakban átmeneti rendelkezést. E kérdésben a szociális hozzájárulásról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) sem rendelkezik eltérően.

Ahogy azt korábban is írtuk, az Szkt. 23. alcíme [Szkt. 104-108. §] 2021. december 31. napjáig tartalmazta a szakképzési hozzájárulás szabályait, amely  2022. január 1. napjától hatályon kívül lett helyezve az egyes törvényeknek a szakképzéssel és a felnőttképzéssel összefüggő módosításáról szóló 2021. évi LXXXIII. törvény 39. § 17. pontja által, ugyanakkor 2022. január 1. napjától az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvény a szakirányú oktatás és a duális képzés adókedvezményét megállapító új 17/A. alcímmel egészítette ki a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvényt (a továbbiakban: Szocho tv.).

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (2) bekezdése alapján lehetne a továbbiakban is alkalmazni a 100%-os szabályt abban az esetben, ha az adónem ugyanaz – vagyis szakképzési hozzájárulás - lenne. Mivel azonban a szakképzési hozzájárulást az Országgyűlés 2022. január 1. napjától megszüntette, így ez a Jat. 15. § (2) bekezdés sem alkalmazható.

Annak ellenére, hogy a duális képzőhelyek szempontjából ez a finanszírozás bevételként funkcionál, jogi szempontból ez egy adókedvezmény, amelynek adópolitikai célja a szakképzési munkaszerződésből fakadó terhek ellentételezése. Maga az adópolitikai cél ugyanakkor nem szűnt meg azáltal, hogy  az Országgyűlés 2022. január 1. napjától a Szochotv. 17/A. §-on keresztül biztosítja azt.

  

Figyelemmel azonban arra, hogy ez egy új adónem – azaz a szakirányú oktatás és a duális képzés adókedvezménye –, az Országgyűlés alkotmányossági szempontból az Alaptörvénybe nem ütköző módon szüntette meg a korábbi 100 %-os kedvezményt a 2021. július 1. napját megelőzően a nem saját munkavállaló felnőttekkel megkötött szakképzési munkaszerződések esetében.

 

Fentiekben foglaltakat támasztja alá a Szocho tv. 36/E. §-a is, amely szerint „A 2022. február 1-jétől szakképzési hozzájárulás adónemre befizetett bevételt szociális hozzájárulási adóként kell nyilvántartani, a fennálló követeléseket és kötelezettségeket a szociális hozzájárulási adó terhére kell rendezni.”.

E tekintetben a duális képzőhely, mint munkáltató három megoldással élhet a 2021. július 1. napját megelőzően a nem saját munkavállaló felnőttekkel megkötött szakképzési munkaszerződések vonatkozásában. Egyrészről hagyja kifutni ezeket a szakképzési munkaszerződéseket, másrészről felmondhatja, harmadrészről pedig az Szkt. 83. § (7) bekezdése alapján a tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel együtt módosítva a szakképzési munkaszerződést tudná csökkenteni a munkabért.”

A projekt az Innovációs Technológiai Minisztérium finanszírozásában valósul meg a Gazdaság-újraindítási Foglalkoztatási Alap képzési alaprész terhére, a projekt illetve a támogatási szerződés száma: GFA-KA-ITM-12/2021/TK/05