Komplexitásra kényszerítve - Pelcer doo

A Pelcer doo Subotica, irányítástechnikával foglalkozó, határon túli cég ügyvezetőjével, Stipan Đuraković-csal beszélgettünk a szerb piacról, az ipar 4.0 fejlődése által kikényszerített belső növekedésről, piaci elvárásokról, külsős és belsős munkatársakról, monotóniáról és technológiaváltásról.

Mond, Stipan, egy pár gondolatot arról. hogy kik Önök és mivel foglalkoznak?

A cégünk 2007-ben jött létre, már akkor is ipari automatizálással foglalkoztunk. Ez annyit jelent, hogy megterveztük, kiviteleztük és üzembe helyeztük egy-egy üzem irányítástechnikáját, villamosságát. Mostanra 40 fővel dolgozunk, 30 szellemi és 10 fizikai dolgozóval, projektalapon, a fémfeldolgozó részlegünk pedig – amelynek az eredményét korábban alvállalkozóktól szereztük be – fejlesztés alatt van. Csaknem 15 évvel ezelőtt a közelben lévő italipar volt az első terület, ahova beléptünk, illetve a takarmányozási üzemek, ahol a tároláshoz és a keverőüzemekhez szállítottunk megoldásokat. Utána jött az autóipar és a többi szektor, ahogy a robotizáció és a digitalizáció terjedt.

Tud mondani egy-két kézzel fogható példát újszerű technológiákra, amit használnak?

Az alkatrészeket például CAD / CAM szoftverben tervezzük, majd CNC géppel gyártjuk le házon belül, de használjuk a 3D nyomtatást, a gépi látás vagy a robotmozgatás technológiáját is. Ennek integrált példája, amikor kamera segítségével irányítjuk a robot mozgását. Ezzel sokkal gyorsabban tudunk előállítani akár egyedi darabokat, de akár kisebb sorozatokat is. Emellett befektettünk egy saját laborba, különböző fényforrások, lencsék, kamerák teszteléséhez. Emlékszem, hogy az első robot alkalmazására 1 évet készültünk anno, most meg három eltérő típusú robotot is be tudunk építeni a folyamatokba. A vevők persze mindebből mást látnak: ők kódleolvasást vagy szenzoros beolvasást kérnek, irányító rendszereket, gépeket, robotokat, mobilokat, tableteket összekötve, célgépek és villamosszekrények leszállításával. A vevőknek szállítandó technológia tehát némileg eltér attól, amit mi házon belül használunk, bár egyik a másik oldalt segíti.

Válasszunk ki egy technológiát a sok közül, mondjuk a 3D nyomtatást? Mi a tapasztalnak, mire jó ez?

A 3D nyomtatáshoz nagy reményeket fűztünk az elején: gondoltuk, kiváltjuk vele a fémmegmunkálást, felépítjük ezen keresztül az alkatrészt. Ami azonban csak részben igazolódott. Például egy tengely fékmechanizmusa már nem úgy viselkedik 3D-ben nyomtatva, mint egy hagyományosan előállított, mert a nyomtatott anyag karbonszálakat is tartalmaz, hogy nagyobb szilárdságú legyen, viszont ez meg elkoptatja a fémtengelyt. Összességében tehát nem lehet megspórolni a 3D nyomtatásnál sem a technológiával való ismerkedést, sem a kísérletezést.

A kísérletezést azért a vevők igényei mozgatják. Ebben mi a nehéz Önöknek?

Talán a specifikáció. Ameddig eljutunk odáig, hogy pontosan és lényegében mit is akar a megrendelő.

Mi volt a legfurcsább vevői kérés, ami Önökhöz érkezett?

Az elején furcsák voltak számunkra az autóipari követelmények. A megrendelők által kért rendszerek célja az volt, hogy teljesen lecsökkentsük a hibázási arányt. Mondok egy példát: a gyártásban lévő csöveket kellett programozottan ellenőrizni, hogy van-e rajtuk kupak. Nem értettük, hogy miért. Nem értettük, hogy ha az operátor is ezt teszi, akkor miért kell még pluszban a gépnek is ellenőriznie. Pedig, ha belegondolunk, hogy egy operátor ezt a rendkívül monoton munkát 8 órában végzi -cső-kupak, cső-kupak - már száz darab esetén is óhatatlan a hibázás. Egy-egy darab hibája pedig továbbgyűrűzik, hiszen az az alkatrész majd valahova beépül. Ezzel a logikával pedig hamar eljutunk oda, hogy egy kupak ellenőrzése sokkal kevesebbe kerül az ellátási lánc elején, mintha azt hagyják hibásan továbbmenni a gyártási folyamatban.

Tudjuk, hogy az autóiparban nagyon nagy a nyomás: az autógyárak egyszerre várnak el kiemelkedő minőséget és pontos szállítási határidőket. Önök ezt érzékelik?

Hogyne, nagyon is. Nálunk a vevő mindig kérdezősködik, hogy hol tart a projekt. Szép lassan azonban rájöttünk, hogy hiába beszélgetünk állandóan a határidőkről, a vevő számára a minőség a fontosabb. Ezért inkább késsen a projekt - persze, ha lehet, akkor a párhuzamos munkaszervezéssel, akár túlórákkal próbáljuk megoldani, hogy ez ne történjen meg - de a minőség rovására nem mehet a leszállítás. Hozzáteszem, hogy az üzembehelyezés alatt is derülhetnek ki előre nem látható dolgok, amit a helyszínen tudunk csak korrigálni.

Minőséget javítani pedig csak jó emberekkel lehet. Azt mondják, hogy az ipar 4.0-s világ nagyon ki van szolgáltatva a munkaerőnek. Tényleg?

Attól függ, hogy milyen pozícióról beszélünk. Mi a cég történetének elején még külsős gépészmérnökökkel dolgoztunk, de sajnos ez nem működött. Ha meghirdetünk egy állásajánlatot, akkor a mai napig jelentkezik több külsős, de már nem foglalkoztatunk külsősöket egyáltalán.

Miért nem?

Minden irányítástechnikai projekt egyedi és más és más technológiákat, rendszereket igényel. Ehhez sokféle, különböző területhez értő szakembernek kell együtt dolgoznia. Ráadásul gyakran merül fel probléma vagy az ügyfél részéről változtatási igény, és ilyenkor elsődleges, hogy ezek a szakemberek azonnal, teljes erőbedobással, újszerű megoldásokat keresve együttműködjenek. Ez csak akkor valósítható meg, ha ők együtt, egy időben állnak rendelkezésre. Egy külsősre, aki más ügyfeleknek is dolgozik, és messze nem 100% időben van egy bonyolult projekten, várni kell, a mi tapasztalatunk szerint sokszor háromszor annyit, mint egy saját kollégára. Az autóipari szerepvállalásunk pedig csak fokozta a velünk szemben támasztott elvárásokat és az egyre magasabb technológiai követelményeket. Nem csoda, hogy minél tapasztaltabb egy mérnök, és minél jobban ismeri az adott ügyfelet, annál nagyobb eséllyel fog elsőre sikerülni egy próbaalkatrész gyártása vagy a projekt. Ezeknek a szaktudásoknak és tapasztalatoknak az együttesével bíró mérnököt találni nem egyszerű, így a saját csapat felépítése volt a legnehezebb.

Ez igaz a nagyobb, nem egyszemélyes beszállítókra is?

Sajnos igen. Nyilvánvaló, hogy egy-egy automatizált rendszer felhúzásánál alkatrészek és gépek is kellenek. Az elején azt gondoltuk, hogy mi nem fogunk fémmegmunkálással foglalkozni, majd azt végzik a külsősök. Sok-sok próbálkozás után azonban rájöttünk, hogy nem tudunk olyan ritmusban fejlődni, ahogy muszáj lenne, mert egyszerűen nincs olyan beszállító, aki ki tudna minket szolgálni egyedi gyártással. Itt, Szabadka közelében ugyanis csak sorozatgyártással foglalkozó fémmegmunkálók vannak, vagy aki vállalná a mi megbízásainkat, annak nincs elég kapacitása. Ebből jött az ki, hogy házon belül kellett megoldanunk a gépészetet, az alkatrész gyártást és a fémmegmunkálást is. Meg, ebből következően, a célgépgyártás tesztelését. Mostanra ott tartunk, hogy a forgalmunk több, mint felét a gépgyártás teszi ki.

Minden európai országban ez a jellemző összefüggés az irányítástechnikai piacon?

Ó, messze nem. A hollandoknál vagy az olaszoknál a kivitelező és a tervező cégek elválnak egymástól. Hozzáteszem, az viszont talán egységesen igaz, hogy a robotikai beszállítók mindenhol motorjai a technológiaváltásnak. Azzal, hogy elérhetőek modern eljárások, amelyek korábban nem léteztek, egyre összetettebb automatizmusokat lehet összerakni.

Úgy tűnik, hogy egyik változás és döntés húzza a másikat: folyamatosan változásokra kényszeríti a piac Önöket…

Igen, ráadásul elég különböző változásokra. Az első, sorozatgyártással dolgozó autóipari beszállító itt, Szabadkán, csöveket gyártott. Az ő kiszolgálásukra létrejött projektek még egyszerűbbek voltak, most már sokkal bonyolultabban megy ott is a dolog, emberi hibákat szeretnének kiküszöbölni. Az autóipar emellett kikényszerítette, hogy a vevők technikai igényei alapján dolgozzunk, a robotokat integráljuk, ami egy technikai szempontból is igényesebb tevékenység. Ez tényleg „kikényszerített” folyamat: 10 évvel ezelőtt hiába mondtuk volna, hogy robotokat üzemelünk be, akkor még nem volt rá igény. Igaz, akkor még egyedül voltunk ebben a térségben, most már több hasonló cég működik itt.

Mit üzenne egy Önökhöz hasonló cégnek: hogy lehet megfelelni mindennek?

Folyamatosan tanulni kell. Követni a technológia változásait, figyelni a piacok alakulását és követelményrendszerét, és főleg megérteni, lefordítani a megrendelő tényleges igényeit. Jó csapatot építeni, belső emberekkel és belső együttműködéssel, azokra a tevékenységekre fókuszáltan, amelyeket a piac hajlandó finanszírozni.