Horváth Miklós és fia Horváth Gábor: Tisztességesnek lenni hosszú távon is érdemes

Harminc év: Calendulától a Parasztplázáig

A Calendula Kft. 30 éve alakult Szegeden. A cég többségi tulajdonosa, ügyvezetője, Horváth Miklós illetve fia, Horváth Gábor. Az ikonikus belvárosi Vetőmagboltot Miklós viszi, a Vásárhelyi Pál utcai Kertészeti Áruházat és a hozzá tartozó Parasztpláza webáruházat Gábor, és hozzájuk tartozik a dorozsmai Mezőgazdasági bolt is. A generációváltás a maga természetességével már megkezdődött kettőjük között, Miklós ugyan korát meghazudtolóan ma is aktív, de amellett, hogy tapasztalataival, kincset érő kapcsolataival és a tisztességes üzleti magatartás példájával kezdettől fogva segíti Gábort munkájában, most fokozatosan a cég vezetését és többségi tulajdonrészét is átadja fiának.

Boltkeringők a rendszerváltásban
A rendszerváltás évében vagyunk, izzott a levegő a kereskedelemben is. Horváth Miklós túl volt a Szatymazi Áfészen, a Zöldértnél osztályvezetői állását kínáltak neki, ő boltot kért, a Bartók téri Vetőmagboltot.
1990. január elsején át is vehette az üzletet, az akkoriban jellemző jövedelemérdekeltségi formában. A következő évben megháromszorozta a bolt forgalmát, pechjére, mert ehhez emelték a következő évi, szinte már teljesíthetetlen feltételeket. A jövedelemérdekeltségi rendszer egyébként úgy működött, hogy volt egy elvárt nyereség, és ami afölött volt, annak is elvitték 70%-át.
Közben a dorozsmai mezőgazdasági boltot már a sokkal kedvezőbb bérleti viszonnyal kínálták, Miklós élt is a lehetőséggel. Ekkor döntött úgy, hogy most már céget kellene alapítani, a névre öt javaslatuk volt. - Éppen autóban ültem, amikor felhívott az ügyvédünk a cégbíróságról, hogy mondjak már egy új nevet, mert az ötből már mindegyik foglalt. Annak idején volt népszerűsége csúcsán Maria Treben gyógynövényes könyve, mindenki körömvirág magot, latin nevén Calendulát szeretett volna venni - ez a név csengett a fülemben az autóban is, így bemondtam: Calendula. Ez 30 éve volt, 1992. április 2-án – emlékezett Miklós. Egyébként öten alapították a céget, mára két család maradt, Horváthék a többségi tulajdonosok.
Gábor közben felcseperedett, talán a sors keze is benne van, hogy első körben nem vették fel az állattenyésztési főiskolára, második kör meg már nem volt, és nemcsak azért, mert az apja azt mondta, dolgozni kellene valamit, és beszervezte különböző boltokba raktárosnak, eladónak, bárminek, hanem mert közben meg is szerette a kereskedelmet. Így aztán munka mellett tanult tovább, levelezőn elvégezte a gazdasági-mérnöki főiskolát Gyöngyösön, másoddiplomaként pedig növényvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett.
Visszatérve Miklós történetéhez, amikor a Zöldértet szétszedték, a belvárosi Vetőmagbolt a Dél-Tisza menti Áfészhez került, ők viszont akkor már tiszta élelmiszerprofillal dolgoztak, így eladásra kínálták a bérleti jogot. Miklós álma teljesült, Szeged ikonikus Vetőmagboltja – ami olyan mint vasáruban a Bruckner - a Calendula Kft. érdekeltségébe került. A Kertészeti Áruházat 2007-ben sikerült megvásárolni.

Mind a három bolt más
Miklós és Gábor együtt magyarázza, mi a különbség a három boltjuk között. Mert állítják, mindegyik más. A dorozsmai üzlet olyan mint egy falusi bolt, ahová a helyiek beugranak pár csavarért, marék 100-as szegért, zárt szelvényért, amire éppen szükségük van az otthoni munkálatok során. A Vetőmagbolt pedig belvárosi üzlet lett teljesen, számít a Mars téri piac közelsége, de ebédidőben a környékbeli irodaházakból is többen beszaladnak az üzletbe. A profil annyiban változott, hogy a vetőmag és a kisebb kerti szerszámok mellett konyhafelszerelést, fonott árut, kosarakat, ajándékcikkeket is behoztak a kínálatba. A nagyobb méretű és volumenű termékek, egy kerti gépet, talicskát vagy kukát már a Kertészeti Áruházban kell keresni, ahol ráadásul ott a parkolással sincs gond. Jelenleg 12 ezer cikk van az áruházban. Szokták is mondani az emberek viccesen, ami ott nincs, az nem is létezik. Az idők folyamán a vevőkör is változott, a nagyobb termelőket a kisebb, lakossági vásárlók, hobbikertészek váltották fel.
A Calendula üzleteiben híre van a retro hangulatnak. A zsúfoltságot ugyan a helyhiány, a kényszer szüli, de igen sokan jelzik, hogy azt a jó kis retro hangulatot hagyják meg a vásárlóknak – és ez nemcsak az áruházra igaz, a Vetőmagbolt parkettája például 50 éves. Miklós meséli, egyik alkalommal fiatalemberek vásároltak a boltban, beszédbe elegyedtek, szóba hozta, hogy ráférne már egy kis felújítás az üzletre, mire a fiatalemberek: „A világért hozzá ne tessék nyúlni, ennek ez a feeling a lényege.”

Határok és határtalanságok
2016. nyarán jutott el oda a Calendula Kft., hogy informatikai fejlesztésbe fogjanak. Szegedi cég szállította a vállalatirányítási rendszert, amihez pályázati lehetőséget is találtak. Felmerült a webáruház ötlete is, ezt is beleírták a pályázatba, ha nyer lesz, ha nem, nem. Nyertek. 2017. január elsejével elindult a vállalatirányítási rendszer, előbb az áruházban, később a dorozsmai és a belvárosi boltban is. Felvinni, bekódolni a meglévő készletet, ez volt a legnagyobb falat.
- A webáruházzal 1919 nyarán tudtunk elindulni, amit istenigazából az én javaslatomra kereszteltük el parasztplaza.hu-ra – mondja Gábor. - Nem lett bántó a név, elfogadták, sőt megkedvelték a vevők, láttam már szelfizőket is a felirattal, és sokan már az áruházat is Paraszt Plázának hívják. A webáruházat nevezhetjük a negyedik boltunknak is, ahonnét már az ország minden tájáról vannak vevőink. Jelenleg 3000 cikk van fönn, de folyamatosan bővítjük a kínálatot, és egyre több információt, tájékoztató anyagot is talál a vásárló az áruház kínálatáról. Dinamikusan nő a forgalmunk.
- Jó hogy így van, mert az áruházat már rég kinőttük, de a Vásárhelyi Pál utcán nincs mód a bővítésre – árulta el Gábor, hol szorít leginkább a cipő. - Hetente jelentkeznek olyan partnerek, akik szívesen állítanának fel nálunk termékfalat, de el kell utasítanom, mert nem tudjuk hová tenni. Ugyanakkor nagyon jó, frekventált helyen vagyunk. Ettől még folyamatosan keressük a lehetőséget a bővítésre. Úgyhogy, ha valaki tud egy jó megoldást, szóljon!
Az elégedett vásárló visszajön
Mindenkinek vannak jó és rossz tapasztalatai arról, hogy milyenek az eladók. Az a ritkább, amikor nemcsak kedves és segítőkész az eladó, de tud is segíteni.
- Szeretem használni azt a régi kifejezést, hogy szatócsbolt, valahol mi is azok vagyunk - szögezi le Gábor. - Abban az értelemben legalábbis, hogy mindenre igyekszünk megoldást találni. Az egy jó érzés, amikor odajön a vevő és elmondja, annak ellenére, hogy amikor bejött a boltba még fogalma sem volt, hogyan oldjon meg mondjuk egy vízszerelési, kerttechnikai vagy éppen fűápolási problémát, kollégáink eligazították tanácsaikkal. Ehhez persze felkészültség is kell, rendszeresen képezzük dolgozóinkat, az új belépőket mentorok segítik. Kommunikációs tréningeket is tartunk, azt próbáljuk a kollégáknak megtanítani, hogy minden problémával annyit foglalkozzanak, amennyit ér, és tanuljanak meg jó kérdésekkel segíteni a vevőt, hogy mit, hogyan és mire használjanak és mire ne.
Miklós hozzáteszi: - Azt szoktam mondani a kollégáknak, hogy nekünk annyival többet kell adnunk mint a multi, hogy mi a vevőt kiszolgáljuk, foglalkoznunk vele. Engem annak idején arra tanítottak, hogy csak az a vevő jön vissza, amelyik megelégedett.
Ehhez kapacsolódnak Gábor vezérmondatai is: - A vevő két dolgot jegyez meg: a nagyon jót és nagyon rosszat, a többi természetes neki. Mondok egy példát, ha nincs nálunk valami, amit a vevő keres, nem vagyok rest felhívni a konkurenciát, és megkérdezem, hogy tudtok-e segíteni. Ha igen, jó szívvel odairányítom a vásárlót. Örülök ha segíthetek, ráadásul a legjobb vevőm lesz, hiszen az esetet biztosan megjegyzi. A kollégákkal kapcsolatban meg azt gondolom, hogy nekem akkor jó, ha a dolgozónak is jó. Magasabb létszámmal is dolgozunk, 30 főnél járunk, azért is, hogy a szabadságokat, szabadnapokat rendben ki tudjuk adni, mert hiszem, hogy a pihent dolgozó a jó dolgozó. És akkor van ideje és türelme, a vevőkkel foglalkozni.

A jó pap is holtig tanul
A kereskedelem sem különbözik más gazdasági ágaktól abban, hogy állandóan változik valami. Az alkalmazkodás alapfeltételének tartja Gábor, hogy nyitott szemmel járjon az ember a világban, idehaza is, és ha lehetőség van rá, külföldön is. A Calendula Kft. alapító tagja a kamarának, kezdetben Miklóst lehetett látni a különböző rendezvényeken, tanulmányutakon, aztán ahogy felnőtt, feltűnt Gábor is. Ahogy fogalmaz, bármennyire nincs is ideje, igyekszik részt venni minél több eseményen. Legyen az egy Top 100 gazdasági konferencia vagy Vállalkozói nap, gyárlátogatások, klubrendezvények. Telefonjában gyűjti a jó mondatokat, hasznos tanácsokat, tanulságos eseteket. Örülök, hogy a kamara a közösségépítést, a kapcsolatok erősítését ennyire preferálja, szeretném, ha így is maradna, sőt erősödne a jövőben, mert a személyes kapcsolatoknál aligha vannak értékesebb elemek egy vállalkozások életében – jelentette ki Gábor.
Jó kereskedőnek több a szerencséje
És persze, ahogy az üzleti életben általában létezik az intuíció, a megérzés, a szimat, az üzleti érzék is, és a jó kereskedőnek valahogy több szerencséje is van.
Miklós olyan eseményekre emlékszik, mint például amikor a dél-szláv válság idején egy nap alatt eladtak az utcáról egy pótkocsis IFA bálakötözőt, vagy amikor az Alba Regia paprika vetőmagjáért ljubljanai kocsik álltak sorba a Bartók téren, vagy, hogy 3 csomag holland vetőmagból hogyan nőtték ki magukat rövid időn belül az ország legnagyobb forgalmazójává.
Gábor egy friss példát említ: - Pár évvel ezelőtt kezdtünk el papirbrikettálókat árusítani, ezekkel az egyszerű és olcsó prés-szerkezetekkel újságokból lehet tégla formájú tüzelőanyagot előállítani. Nem volt komoly érdeklődés, inkább a webáruházban ment el pár darab, idén júliusban viszont berobbant a piac, onnantól kezdve százas nagyságrendben adunk el, alig győzzük utánrendelni. Szerencsére a beszállítónk bírja az iramot, valószínű nála is komoly raktárkészletek halmozódtak fel a korábbi években. Ilyen a piac.
Alma a fájától
Többgenerációs családi vállalkozásoknál mindig izgalmas kérdés, hogy a fiú hogyan látja az édesapját, és a fordítva, az apa a fiát.
Gábor édesapjáról: - Amikor valaki nem ismeri és bemutatom, el szoktam mondani, hogy ő az apám, a cégtársam, a kollégám, a mentorom és a szomszédom, mert még egymás mellett is lakunk. - Apám egy vérbeli kereskedő, aki 60 éve van a szakmában, soha nem szégyellt tanulni, másoktól sem, a változásokhoz mindig tudott alkalmazkodni. Folyamatos fejlesztés, invesztálás, amit csak lehetett visszaforgatni a vállalkozásba – ez volt az elve. Ment előre mint egy buldózer, és törte az utat én előttem is, mindig véghez vitte amit akart. Egyébként mindkettőnknek jó természete van, ha megsértődünk, vagy kiakadunk valamin, tart maximum egy napig, és máris a következő feladatainkkal foglalkozunk.
Miklós fiáról: - Amikor én indultam inasként, a kiszombori Áfész-nél kezdtem, vegyes szakon szabadultam, onnantól nem volt megállás, a kereskedelem minden szegletét megismertem, és megjártam, rengeteg tapasztalatot és kapcsolatot szereztem. Ezeket próbáltam átadni fiamnak, sokszor talán keményebben mint kellett volna, elég sokat követeltem, de azt mondtam, hogy ha ő is megszerzi az alapokat, megismeri a szakma minden csínját-bínját, biztosan meg fogja állni a helyét. A lépéseket felfelé mindig az alsó létrafoknál kell kezdeni! Eljött aztán az idő, amikor már elkezdtünk együtt dolgozni, Gábor előbb boltvezető lett Dorozsmán, aztán onnét ment át a Kertészeti Áruházba. Mindenhol megállta a helyét, 78 évesen nyugodt szívvel adom át neki a cég vezetését, és a tulajdoni részemet is, mert tudom, hogy biztos kezekbe kerül. Elmondom a véleményemet továbbra is, de már ő dönt, és tudom, hogy jól dönt. Mindketten azt valljuk, hogy tisztességesnek lenni hosszú távon is érdemes. Volt egy főnököm az Élikernél, idős volt már, sírva mondta nekem: Nehéz tisztességesen élni, de jó! Szóval csak azt akartam mondani, hogy a generációváltás nálunk békésen és természetes módon megy végbe.

Beköszönt a harmadik generáció
Miklós és Gábor között a generációváltás tehát már megoldott. Pikantériája beszélgetésünknek, hogy az ötvenedik évében járó Gábor már az ő következő generációváltására is gondol. Édesapjával együtt szép reményekkel figyeli Marci fia fejlődését, aki a Kőrösy-be jár, rendkívüli módon érdekli az üzlet, közgazdásznak készül, és éppen most nyerte meg az ország közgazdasági iskolái között rendezett preziolimpiát. Miklós meg azt meséli, hogy a kis unoka figyelni szokta mit beszélnek az apjával, és időnként előáll saját üzleti tervével is. Ilyen párbeszédek szoktak elhangozni: „- Tata, ezt gondoltam ki, mi a véleményed róla? - Marcikám, amit elmondtál az jó, de mikor akarod megvalósítani? - Olyan tíz év múlva. – Akkor viszont már lehet, hogy nem lesz annyira jó az elgondolásod.” - Annak örülök, hogy jó srófra jár az agya, olyan dolgokon töri a fejét, ami előreviszi – jegyzi meg a nagyapa.
Nincs is annál szebb egy családban, pláne egy családi vállalkozásban, amikor három generáció összehajol!

Őrfi Ferenc