A kamara tisztújító küldöttgyűlése dr. Kőkuti Attilát, a Tornádó International Kft. ügyvezetőjét választotta a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének.  A kamara új vezetője a választásokat értékelve komoly fiatalításról számolt be, olyan vállalkozói közösségben gondolkodik, ahová sikk lesz járni, és rang a kamara a rendezvényein részt venni. Felhívja a figyelmet, hogy változnia kell a vállalkozások szerkezetének, mert túl sok a pici vállalkozás, amelyek hozzáadott érték nélkül képtelenek lesznek talpon maradni a jövőben. Izgatja, hogyan fog alakulni a következő évek gazdasági környezete. A pandémia alatt is azt ajánlja a vállalkozásoknak, aki tud, fejlesztésekkel, a jövő újratervezésével meneküljön előre. 

Lendületet érzek

- Elnök úr meglepetésnek nem mondható a megválasztása, hiszen nem sok olyan jelöltet lehetett volna találni, aki annyit tett a vállalkozók közösségért mint ön. Ott volt az alakulásnál 1994-ben, és négy cikluson át ipari alelnökként, közben évekig a megyei fejlesztési és képzési bizottság elnökeként is segítette a kamarai mozgalmat. Mi járt a fejében, mielőtt igent mondott a jelölésre?
- Arra gondoltam, ahogy cégek életében, a kamarában is időről időre eljön az az időszak, amikor cserélődik a menedzsment. Feladatok jártak a fejemben: jön az új vállalkozói generáció, amelyet meg kell tudni szólítanunk, és vonzóvá kell tennünk számára a kamarát. Látszik ugyanis, hogy van egy természetes elöregedés a tagság körében, ám ebből ne fogyás következzék, hanem inkább, ha lehet, létszámnövekedés. Számos olyan új tisztségviselő kapott bizalmat, akiknek ez az egész kamarai mozgalom, a gazdasági önkormányzat mibenléte ugyan még új, de arra számítok, hogy lesznek új ötleteik, eredeti javaslataik. Egyfajta friss szemléletre gondolok. Vitassuk meg, beszéljük meg, mit kellene mást, illetve másképp csinálni mint eddig. Mindenesetre bíztatóak az előjelek, nagyon jó és izgalmas beszélgetések alakultak ki már előzetesen is. Lendületet érzek. Persze most bejött a koronavírus, ami sok mindent megtorpanásra késztet, de ez csak átmeneti, a jövő az érdekes.

Kiteszi a hangsúlyokat!

- Az első elnöki sajtótájékoztatóját is folyamatosságról beszélt, ami nem csoda, hiszen alelnökként végig együtt dolgozott a korábbi elnökkel, Nemesi Pállal.  De most ön az elnök, ön teszi ki a hangsúlyokat, melyek azok területek, amelyekre a jövőben kiemelten figyelmet szeretne fordítani?
- Míg ez a járvány a nyakukra nem jött, már az járt a fejemben, hogy olyan kamarát, vállalkozói közösséget kellene felépíteni, ahol sikk a klubokba járni, rang a rendezvényeken rész venni, és ahol évente legalább egyszer van egy olyan ütős esemény, amire elég lesz bejutni a nagy érdeklődés miatt. És amelyen a gazdasági elit is ott akar lenni. Híre lesz, beszélni fognak róla az emberek. Ahogy említettem, itt az új korosztály, ehhez kell alakítani a stílusunkat, hogy a kamara tényleg egy olyan közösségi teret jelentsen, ahová érdemes bejönni. Mert olyan emberekkel találkozhat, akikkel megoszthatja tapasztalatait, megbeszélheti problémáit, akitől tanulhat, vagy csak egyszerűen, akiknek a társaságában jól érzi magát, és ahol olyan információkat szerezhet amilyeneket máshol nem biztos, hogy megtalál. És közben üzleti kapcsolatok is kialakulhatnak. Azt érezze minden tagunk, hogy helye van ebben a közösségben.

Foglalkozni kel a jövővel

- Ön gyakran szokta hangsúlyozni a kamara érdekérvényesítő szerepét, ami a pandémia alatt is elég karakteresen megmutatkozott. Milyen lehetőségei, eredményei és céljai vannak a gazdasági önkormányzatnak ezen a területen? 
- Az érdekérvényesítés több mint puszta érdekképviselet. Eljutni mindazokra a helyekre, ahol a vállalkozókat érintő kérdések felvetődnek, ahol a velük kapcsolatos döntések születnek. Legyen szó törvényalkotásról, önkormányzati intézkedésekről vagy éppen a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos rövid és hosszú távú elképzelésekről.   Valóban jó példa a pandémia, ahogy világossá vált, hogy a járvány miatt veszélybe került a gazdaság is, a kamara azonnal lépett, felmértük, hogy a különböző méretű és tevékenységi körű vállalkozói csoportokban, szektorokban, ágazatokban mik a jellemző problémák, milyen intézkedésekre, segítségre lenne szükségük. Ezeket aztán eljuttattuk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, ahol az országos összegzés után megküldték a javaslatokat a kormánynak. Számos kezdeményezés vissza is köszönt a gazdasági mentőcsomagokban. 

De érdekérvényesítés az is, hogy a partnereinkkel közösen részt vettünk a megye gazdaságfejlesztési stratégiájának kidolgozásában, amely alapként szolgál az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna 2030-ig szóló stratégiai és rövid távú gazdaságélénkítési terveihez.  Fontos a jövővel foglalkozni, mert a jelenlegi struktúra nem marad így, a gazdaság ki fogja kényszeríteni a változásokat – technikai-technológiai fejlődésről, informatikai fejlesztésekről, digitalizációról, robotikáról van szó, amelyekkel lépést kell tartani. Mindenki gondolja át a saját jövőjét, hogy ne áldozata, hanem győztese legyen ennek a fejlődésnek. A kamarának a továbbiakban is óriási energiákat kell fordítania arra, hogy erre felhívja erre a figyelmet.  

- Ugye nem tévedek, ha azt mondom: nem állunk jól ezen a téren?
- Rendkívül szerencsétlen a vállalkozások struktúrája és szerkezete. Nemzetközi összehasonlításban is igen magas nálunk a mikro-, és az egyéni vállalkozások aránya, amelyekben millió gond van.  Kezdve ott, hogy az olyan vállalkozás, amelynek nincs önálló hozzáadott értéket termelő képessége, csak beáll valamilyen sorba, vagy csak a klasszikus értelemben vett munkaerejét teszi bele a tevékenységébe, könnyen veszélybe kerülhet. Ugyanebben a körben gyakran baj van az adó- és munkamorállal, a bérezéssel, vagy a munkaidő és a szabadság  értelmezésével.  Ugyanakkor a gazdaság számos területén a mai napig ezekre a vállalkozásokra építenek – vagyis ingatag talajra. Amúgy többnyire jó szakemberekről van szó, de sokuknak egy jól fizetett, szakmáját szerető alkalmazottak között lenne a helye.  Akik viszont a kockázatvállalás mellett maradnak, azoknak előbb-utóbb céget kell építeniük, fejlesztéssel, innovációval hozzáadott értéket kell előállítaniuk. E nélkül szinte elképzelhetetlen a tartós fennmaradásuk.   

Út lehet beszállítóvá válni 

- Mondhatjuk, hogy akik bejutnak egy beszállítói körbe, azok olyan szempontból előnyben vannak, hogy a nagy cégek elvárásaikkal szinte kikényszerítik az innovációt? 
- Mindenképpen. Egy beszállító alatt persze nem egyszerűen egy alvállalkozót kell érteni. A beszállító azt jelenti, hogy azon a részterületen amit ő művel, profi a maga módján. Jó minőséget állít elő, és arra törekszik, hogy minél jobb legyen. Vagyis állandóan innovációban gondolkodik. Lehet, hogy technológiát, lehet, hogy gyártási eljárást, lehet, hogy magát a terméket fejleszti. Nem egyszerű beszállítóvá válni, és bent maradni a láncban, hiszen mindenképpen modern céggé kell fejlődni hozzá, de talán éppen ezért is érdemes a vállalkozásoknak ebben a lehetőségben is gondolkodniuk, amikor a jövőjüket tervezik. Persze ott a másik út is, amikor a vállalkozásnak önálló, félig önálló terméke van, és akár alvállalkozóként is valamiben pluszt, hozzáadott értéket tud nyújtani a piacon. És persze kombinálható is a kettő, megosztva kapacitásokat. De hogy semmi ne legyen, az elképzelhetetlen. 

Irány az élmezőny!

- Kanyarodjunk vissza kicsit beszélgetésünk elejére, a gazdaságfejlesztéshez és az érdekérvényesítéshez. A kamara kapcsolati rendszere ugyanis igen erős láncszemmel bővült azzal, hogy a miniszterelnök az ön elődjét, a kamara korábbi elnökét, Nemesi Pált nevezte ki a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna kormánybiztosává. Ez igen jó hír a kamarának, és Csongrád megye gazdaságának is. 
- Az biztos, a kamarai érdekérvényesítésben ez egy igen nagy lehetőség. Minden bizonnyal könnyen szót értenünk, hiszen Nemesi Pállal 2008 óta dolgoztam együtt, sokat gondolkodtunk közösen a térség gazdasági lehetőségeiről, jövőjéről. Nekünk ugyanis azt kell megbecsülnünk, hogy a jövőben hogyan fog alakulni a vállalkozói környezet, és 2,3,4,5 vagy még több éves távlatban mi lesz jó a gazdaság szereplőinek. Próféták persze nem vagyunk, de próbálunk prognózisokat összerakni, és olyan embereket bevonni ebbe a tervező munkába, akik magas színvonalon tudják segíteni ezt a munkát. A fő feladat az lesz, hogy összegyűjtsük  milyen gazdasági folyamatok induljanak el, kapjanak prioritást. Jó ötletekkel és világos stratégiával szeretnénk bombázni a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna szegedi irodáját. Aztán majd meglátjuk miből mi lesz.  De azt gondolom, ha finom levessel van tele a fazék, teljesen mindegy, hogy hány kanállal merítünk belőle, az akkor is jó lesz.  Az a cél, hogy ez a megye az élmezőnybe, de legalább a középmezőnybe zárkózzék fel. Az adottságaink megvannak hozzá.

Tartalmában is változzon az oktatás! 

 - A jövőről beszélgetve megkerülhetetlen kérdés az oktatás helyzete. A korábbi évekre visszaemlékezve, Ön sosem volt elégedett azzal ami volt. Most?
- Most sem vagyok az. 

- Az egyik ilyen interjú alkalmából azt fejtegette, hogy az alaposabb felkészítést nyújtó technikusképzés irányába kellene elvinni a középfokú szakképzést. És most tessék, itt van.
- Ezzel így a helyén is vagyunk, de a nagy kérdés mindig a tartalom. Sok mindenen múlik az oktatás szerkezetén, és főleg a  követelményrendszeren – talán ez most a  legsúlyosabb probléma. Induljunk ki alulról. Ha mindig maradékelven lehet szakmához jutni a szakképző iskolában, akkor baj van. Kellene lenni egy szűrőnek minden szinten. Ám ahol van, ott is gyengül, beleértve az egyetemi felvételit is. Olyan szint alatti tudással és képességekkel is be lehet jutni oktatási intézményekbe, amelyeknél már rég azt kellett volna mondani, hogy: Nem! A technikus képzés visszahozását azért szorgalmaztam, mert tudom: a technikus számos olyan feladatot meg tud oldani, amely többféle munkakör ellátásához is alkalmassá teszi. De annak tényleg technikusnak kell lennie, nemcsak papíron. Ma ott tartunk, hogy a technikusi munkát sok esetben mérnök látja el. Ma egy technikushoz hozzá kellene, hogy tartozzon: beszéljen legalább egy idegen nyelvet, a szakmájában gyakorlati értelemben is otthon van, és van egy alapvető műveltsége is hozzá, az érettségi. Tehát az mindenképpen jó dolog, hogy megteremtették a technikusképzés feltételeit, ráadásul kreditként beszámítják, ha valaki tovább akar tanulni. Ez így egy átjárható a rendszer, megfelelő struktúra. A szűrésre visszatérve, ha valóban komoly felvételik lennének minden szinten, nyilván nem jutnának át rajta annyian. Ami persze felvetne számos egyéb problémát, de attól, hogy valakinek papírt adunk a kezébe, még nem lesz jó kőműves vagy cukrász, technikus vagy mérnök. Ráadásul az illetőt sokszor nem is érdekli az a pálya.   

A járvány átírja a vállalkozások életét is

  - Itt a pandémia második hulláma, mit tanácsol, mi a legjobb magatartás ebben a helyzetben? Ha jól tudom, az ön cége nem állt le egy pillanatra sem.
-  Mi az első hullám alatt is végig dolgoztunk, és most is termelünk. Óvintézkedéseket vezettünk be, az alapvető higiéniás szabályokat végig fenntartottuk, e téren sem lazítottunk, minimálisra korlátoztuk a személyi kontaktusokat, fegyelmezettek vagyunk. A saját példámat mondom: szinte nem utazom, nincs annyi üzleti tárgyalás, nincs annyi mozgás, személyes találkozó, minden reflexünk és gyakorlatunk arra állt be, hogy most így kell dolgozunk. Sok mindent  próbálunk online és mindenféle más módon helyettesíteni, de az eredmény nyilván nem ugyanaz, lesz benne egy törés. Jó, ha más is tisztában van vele, hogy kevés kivételtől eltekintve, senkinek nem fog úgy menni a szekere, mint korábban ment. Ahol pedig a járvány közvetlenül is megjelenik a munkahelyen, komoly zavart fog okozni. Szerencsére saját céges tapasztalatomból erre még nem tudok példát mondani, de beszállítóinknál már igen. Ennek az a következménye, hogy nem akkor és nem úgy jön meg az áru, ahogy korábban megszoktuk. Az üzletmenet gyakorlata szinte mindenütt megváltozott. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindenkinek van családja, napi kérdés tud-e menni a gyerek iskolába vagy nem, kinek mennyi női alkalmazottja van stb. 

Jó, ha mindenki átgondolja a helyzetét, ha lehetséges megpróbál tartalékolni, és izgalommal figyeli a beruházásösztönző pályázatok lehetőségeit. Aki ugyanis ebben az összehúzott és bizonytalan helyzetben fejleszteni tud, a jövőben gondolkodik, most megléphet olyan dolgokat, amelyek később úgyis be fognak következni. Előnyben lesz az, aki részben vagy egészben új alapokról tud indulni. 

- Igen sok cégnél a munkavállalók is veszélybe kerültek… 
- A piacgazdaságban tudomásul kell venni, hogy ha kevesebb a munka, egy határ után kénytelen lépni a munkaadó, kevesebb munkavállalóra lesz szüksége. Ugyanakkor  minden vállalkozásnál elvárható, hogy ezt csak akkor lépje meg, amikor már nincs más lehetősége, és korrektül tájékoztassa az érintetteket. A feladat az, hogyan tudjuk megoldani társadalmi szinten, hogy ez ne okozzon emberi, családi problémákat. A gazdasági mentőcsomagban voltak olyan pályázati elemek amelyek segítettek a munkavállalók megtartásában. Az egyik ilyen például a fejlesztéssel foglalkozó szakembereket célozta meg azzal, hogy a bérük jelentős részét hat hónapra átvállalta az állam, vagyis azokét, akik éppen az adott vállalat jövőjén dolgoznak. Nem tudjuk hányan vették igénybe ezt a támogatási formát, pedig abból jól látszana, hogy a vállalkozások hány százalékánál vannak valóban fejlesztések.

- A koronavírus járvány mely szektorokra mérte a legnagyobb csapást?
-  Valamilyen módon a gazdaság valamennyi szereplőjét érintette ez a pandémiás helyzet, de nem egyformán, ki többet, ki kevesebbet kapott, és kap jelenleg is, szektora válogatja. Az idegenforgalomban, a vendéglátásban, és a szolgáltató szektorban egészen tragikus a helyzet.  Itt tényleg kell az életmentő injekció, a közvetlen beavatkozás.