Állva maradtak a pandémia idején is

A Kereskedelmi Tagozat díját Makó László, a Waldorf 2000 Kft. – Sport & Life Party Service ügyvezetője és tulajdonosa kapta. Az orosházi mezőgazdasági középiskola után több éves munkatapasztalatot követően szerzett vendéglátó és szálloda szakos közgazdász diplomát. Vendéglátóipari szakmai pályáját Gyopárosfürdőn, a Dunaferr Rt. Napsugár Hotelében kezdte, ahol később étteremvezetőként, majd szállodavezető-helyettesként dolgozott. 1998 és 2000 között a MOL Hotels Rt. szegedi Horizont Éttermét vezette, amelyet egy pályázatot követően üzlettársával közös vállalkozása üzemeltetett. Cégét 21 éve vezeti és építi, jelenleg is több, saját tulajdonú és bérelt ingatlanban foglalkoznak vendéglátással. A Kastélykert Fogadó, a Vármegye Étterem, Gróf Széchenyi István Evezős és Kajak-Kenu Pálya étterme és panziója, valamint az újszentiváni Epreskert Rendezvényház üzemeltetése fűződik a nevéhez.

A cég igen jelentős eredményeket tudott elérni az ún. Party Service szolgáltatásaival, kitelepüléseivel, amelyek egyre fontosabb helyet töltenek be a cégek és az intézmények reprezentációi során. Sportrendezvények, orvosi kongresszusok, fesztiválok, fogadások egész sora fémjelzi szolgáltatásuk sikerességét, megyei vonatkozású külföldi fogadásokra is nemegyszer hívták már őket.

A koronavírus-járvány talán a vendéglátáson ütött a legnagyobbat. Meg is kérdeztük Makó Lászlótól, hogyan sikerült túljutni a nehézségeken?
– Nehéz volt, hitelt kellett felvennünk. Az Epreskertet, amelyet korábban 16-17 évig bérleti formájában üzemeltettük, fel kellett mondanunk, ha rendezvény van – leginkább lakodalom, vagy éppen nyugdíjastalálkozó – a cateringet biztosítjuk. A Kastélykertet első körben be kellett zárnunk, aztán amikor már lehetett, a házhoz szállítás hozott vissza valamit a kieső bevételekből. Annyi szerencsénk volt, hogy a szociális étkeztetés jórészt megmaradt, illetve a Vármegye Étterem a rendőrség, a NAV és a Kormányhivatal dolgozói számára nyitva lehetett –, a forgalom így is a felére esett vissza. Igényeltünk bértámogatást is, így végül a hitellel és az említett lehetőségekkel el tudtuk érni, hogy ne kelljen elküldenünk dolgozót. Ettől kezdve az volt az iránytűnk, hogy valahogy egyensúlyba hozzuk a céget. Ez mostanra sikerült annyiban, hogy már nullán vagyunk – és persze mínusz a hitel. Az újrakezdésben sokat dobott a SZÉP-kártya és az erre az évre áttolódott lakodalmak. A céges rendezvények nem álltak még vissza a korábbi gyakoriságra, a Maty-éren viszont sok rendezvény volt.
– Nem tudni a járványhelyzet hogyan alakul az ősz, a tél a tavasz folyamán. Makó László – nincs is más választása – bizakodik.
– Ha nem lesz zár, akkor egyenesbe jöhetünk, már most elég sok foglalásunk van szalagavatókra, egyetemi bálokra, amelyek tavaly elmaradtak, de orvosi konferenciára is készülünk. Hogy aztán miből mi fog megvalósulni, azt nem tudjuk. Lélegzet-visszafojtva figyeljük, hová kanyarodik a negyedik hullám, és milyen következményei lesznek. Bizakodunk, hogy semmilyen.