Win-win szituációban az egyetem és a kamara
Dr. Kovács Péter, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának dékánja áldozatos munkája révén a GTK képzőhelyeként és gazdaságtudományi műhelyeként a jelen és jövő közgazdászainak egyfajta találkozási pontja, a vállalati és intézményi szférával mindig is aktív és együttműködő viszonyt ápoló kutatóműhely. A dékán emellett az MTA Statisztikai Tudományos Albizottságának elnöke. Fő kutatási területei a statisztikai jártasság, statisztikaoktatás, pénzügyi kultúra, többváltozós statisztikai módszerek. Idén a kamara Szolgáltatásért Díjjal ismerte el dr. Kovács Péter munkáját.
– Dékán úr, nem volt nagyon régen, amikor az egyetemi-kutatói világ és a vállalkozói szféra ég és föld távolságra volt egymástól. Aztán ezek a falak szép csendesen leomlottak. Önnel, illetve hallgatóikkal is gyakran találkozni a kamara gazdasági témájú rendezvényein. Mi történt?
– Mind a két oldal felismerte a másikban rejlő erőt és potenciált, hogy ha valamit el szeretnénk érni, az együtt jobban fog működni. És ha mi az egyetemen gyakorlatiasabbá szeretnénk tenni a képzéseinket, mindenképpen szükséges a vállalati, ipari tudásnak, illetve kamarai ismereteknek a képzésekbe való beépítése. És az egyetemen is vannak olyan tudásállományok, amelyek a vállalkozói szférának, illetve a kamarának hasznosak lehetnek. Ez egy win-win szituáció, amelyben mind a versenyszféra, mind az egyetemi-kutatói világ profitálhat az együttműködés sikerességéből.
– Kérdés, hogy ezt egyik oldalról az egyetemi oktatók, másik oldalról a vállalkozások ugyanígy felismerték-e, vagy, úgy is fogalmazhatnék, használják-e már az együttműködésben rejlő lehetőségeket?
– A versenyszférából is egyre többen keresik meg az egyetemet kutatás-fejlesztési kérdésekkel, megbízásokkal, számos kezdeményezés fut a Gazdaságtudományi Karon is. Van például a családi vállalkozásokhoz kötődő kutatási programunk, de a számvitelhez és más gazdasági témához kötődően is párbeszédben vagyunk a vállalkozókkal, akik kifejthetik véleményüket, vitatkoznak, javaslatokat tehetnek. És, talán mondanom sem kell, ez nemcsak a tudományos élet számára fontos. Közös aktivitásként említhetem a vállalkozói lét fejlesztését, a vállalkozói attitűd formálását nemcsak az egyetemisták, de már akár középiskolások körében is. Közös érdekünk és törekvésünk, hogy minél több fiatal válassza a vállalkozók nem könnyű, de kalandos pályáját. A kamarával számos rendezvényt szervezünk közösen. Szóval túl vagyunk már azokon az időkön, amikor a vállalkozók elefántcsonttoronyként tekintettek a tudományos műhelyekre.
– A tudást említette, amit korábban elég volt egyszer megszerezni és egy életre szólt, ma viszont már a változását nevezhetjük állandónak. Hogyan tud ehhez rugalmasan hozzáállni az egyetem?
– Azt nem tudjuk megmondani, hogy mit kell majd csinálnia egy munkavállalónak öt év múlva, de hogy tanulnia kell, az biztos. Folyamatosan. Az egyetem feladata, hogy segítse a gazdasági szereplőket ebben. Így együttműködünk a versenyszféra munkaerővel kapcsolatos, folyamatosan változó tudásigényének kielégítésében is. Közös törekvésünk a kamarával, hogy a mikrovállalkozói kör is megtalálja az együttműködés lehetőségeit.
