A harmadik generációs fodrász – Presztóczki Veronika: A dinasztiás gyerekekre pici koruktól ragad a szakma

Szakképzés

Presztóczki Veronikának édesapja és nagyapja is fodrász volt. Meggyőződése, hogy a dinasztiás mű- helyekben nemcsak szakmát lehet tanulni, de mélyebb kötődéseket, érzelmeket is el lehet sajátítani. A szentesi fodrászmester hagyomá- nyosan igényes a munkájára, aktív szereplője a szakmai közéletnek, tanít, és most éppen átalakítja az 50 éves üzlethelyiségét, kamarai kölcsönből.

– Édesapám szülei Vásárhelyen voltak fodrászok. Nagyapám, Presztóczki János még a nagymágocsi kastélyba is kijárt dolgozni. A nagymamám tulajdonképpen a fodrászathoz ment férjhez, ő is az lett. Édesapám, Presztóczki Ferenc János Szentesre nősült, itt alapított üzletet már mesterlevéllel a zsebében, hiszen akkoriban ezt csak ilyen feltétel mellett tehette meg valaki. Édesanyám a Fő utcai illatszerboltban dolgozott, de miután összeházasodtak, édesapám mellett kezdett segítő családtagként tevékenykedni. Még ma is aktív, vezeti a fodrászkellék boltját. A nagyszüleim vásárhelyi üzletét államosították. Csak azokat kerülte el ez a sors, akiknek az üzlete lakóingatlanban, vagy nem a főutcán volt. Ez az emlék nagyon mély nyomot hagyott az emberekben, ezért választott édesapám Szentesen a városközpont helyett egy Kiss Zsigmond utcai helyiséget.

Háromévesen az üzletben

– A középiskolát Kiskunfélegyházán végeztem, de nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy a szakmát édesapámnál tanultam, az ő tanulója voltam. Elsős koromban már versenyeztem. Nyitott voltam és szerencsés, a szakma nagyjainál is részt vehettem képzéseken Szegeden és Budapesten, a mestervizsgámat is a fővárosban tettem le. Soha nem éreztem olyan nyomást, hogy nekem muszáj folytatni a hagyományt, és a fodrászatot kell választanom. De nem is kellett volna különösen terelgetni efelé, hiszen a dinasztiás gyerekekre pici koruktól ragad a szakma. Azt tapasztaltam, hogy a hozzám hasonló közegben cseperedő gyerekek felnőve egész másképp állnak a szakmához. Belénk ivódik. Há- romévesen már bent voltam az üzletben. Édesapám mindig azt mondta, hogy ha nem is folytatom a hagyományt, de azért legalább értsek hozzá. Ugyanakkor azt is erősítette bennem: ha ezt választom, akkor vagy maximálisan csináljam, vagy sehogy.

Megtapasztalni és megszeretni

– Meggyőződésem, hogy a szakmákat – legyen szó bármelyikről –, illetve annak a szeretetét a dinasztiákon keresztül lehet hitelesen megismertetni a fiatalokkal. Pontosan azért, mert mi úgy nőttünk fel, hogy láttuk nemcsak a szép, hanem az árnyoldalát is. Láttuk, hogy mennyit dolgoztak a szüleink, nagyszüleink, és hogy volt sok hullámvölgy a hullámhegyek között. Minden szakmának megvannak a nehézségei, küzdelmei. Ennek ellenére meg lehet maradni benne évtizedeken át, és tudunk jó példával szolgálni a felnövekvő generáció számára: érdemes folytatni. A dinasztiák nemcsak szakmát, de valami pluszt: érzelmeket is át tudnak adni. Éppen ezért nagyon támogatnék olyan kezdeményezéseket, amelyek ezzel a plusz tapasztalással is elérnék a gyerekeket. Ahogy annak idején a mi generációnk eljárt nyári munkára, akár szakmákat is kipróbálhatnának az iskolások. Tapasztalatot szereznének a mindennapi munkában, belekóstolhatnának az egyes szakmák ízébe. Ez arra is jó volna, hogy a fiatalok megismerjék önmagukat abban az értelemben is, hogy tényleg való-e nekik az a munka, amit – kívülállóként, felszínes tudással, csak a szép dolgokat látva – elképzeltek maguknak. Az ösztöndíj, amivel a szakképzés erősítését szeretnék elérni, nem biztos, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. A támogatás miatt elvégzik az iskolát a fiatalok, aztán elhagyják a pályát. Az lenne az igazi, ha olyan szakmát választanának, amit először valóban megtapasztalnak, és amibe beleszeretnek. – Mindig vannak tanulóim, közülük többen remekül szerepelnek versenyeken. Tapasztalataim szerint a felük a pályán marad. Tanítok a szentesi Zsoldosban, nagyon szeretem, ha a gyerekek kicsit zsiványok, de dolgosak, együttműködők, szeretik a szakmát. Öröm, ha ilyen csapatot nevelhetek.

 

Átalakítás kamarai hitelből

– Most felújítom azt a helyiséget, amelyet édesapám 50 éve nyitott. Amíg az el nem készül, a tanműhelyben dolgozom. Az átalakításra a kamarától kaptam kamatmentes hitelt. Évek óta létezik ez a lehetőség, máskor is igénybe vettem, nagyon jó kezdeményezés. Mindenkit arra bátorítanék, hogy éljenek vele! A beruházás bizonyos százalékát támogatják, három év alatt kell visszafizetni. A kamarai kölcsön intézése nagyon gördülékeny, a visszafizetés terén is segítően állnak hozzánk. A munkálatok végén járunk, bízom benne, hogy hamarosan átköltözünk. Az építkezés során érdekes tapasztalatokat szereztem. Olyan jó érzés látni más mesterek munkáját, azt a folyamatot, hogy terveznek, rajzolnak, próbálják megvalósítani azt, amit én kitalálok. Ma már nem könnyű ilyen szakembereket találni, de dolgoztatni olyan mesterrel szeretek, aki maga is csinálja. Hiszen az „aktatáskás mester” nem biztos, hogy megérti az én problémámat.

 

Jó helyre tett le a gólya

– A kisfiam még nem tudni, milyen irányban indul el, de az biztos: ugyanabban a légkörben nő fel, amiben annak idején én. Benéz a műhelybe, illetve édesanyám boltjába, segít, kipróbál dolgokat. Ha megint választani kellene, ugyanezt a pályát választanám. Jó helyen tett le a gólya, emberi értékeket kaptam. És azt hiszem, ez a lényeg, nem az, ami a bukszában van.

 

Králik Emese

2017-09-01T11:51:41+00:00